Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Marton Böske, Dénes Zsófia (Zsuka), Lukács György és felesége, Gertrud, Balázs Béla (Herbert), Hamvassy Anna, Hajós Edit, Korda Sándor és Mária, Landler Jenő (Atya), Victor Serge, Gergely Aranka és Janka, Spádi Adél (Spádua), Gáspár Endre, Pók Ödön (Pókus), Révai József, Simon Jolán (Kasiné). Gábor Andor azt szeretné, ha a színésznő-feleség igazi munkatársa lenne az emigrációban, úgy mint férjüknek Lukács Györgyné, Balázs Béláné vagy Károlyi Mihályné, színészi tehetségével pedig a munkásszínjátszás és általában a kommunista mozgalom ügyét szolgálná. Vidor Ferike Magyarországra való hazatérése után kapcsolatukat, távolodásuk okát elemezve többször is viszszatér erre a témára a hozzá írott levelekben: "Nem szabad utólag úgy összeraknod a történetet, hogy én túlságosan sokat kívántam tőled...én nem azért említettem a gróffnőt (Károlyiné), hogy az orrod alá dörgöljem, hanem azért, hogy rámutassak, hogy ilyen iró gyerekeknél, amilyenek mink vagyunk, mennyire magától értetődik a feleség titkárkodása...S hogy Te az én titkárom légy, az éppolyan természetes, mint ahogy én mindig a Te titkárod voltam,, valahányszor erre szükség volt." Igazán jó színésznő csak anyanyelvén lehet valaki, s Vidor Ferike számára a színház a szerelemnél is fontosabb. 1924 tavaszán végleg Magyarországra költözik, törvényesen is elválnak, hiszen ez a fő feltétele annak, hogy Ferike a Horthy-uralom idején szerepeket, tartós színházi szerződést kapjon. A barátság, az egymás megbecsülése változatlanul megmarad Gábor Andorral, egy darabig talán a szerelem is, a levélváltás gyakori még (Vidor Ferike levelei sajnos elvesztek vagy kallódnak), többször találkoznak Bécsben, később Berlinben, de útjuk már nem 127