Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

egyirányú. Gábor Andor a nemzetközi munkásmozgalom harcosa lesz, Vidor Ferike személyisége a színészi pályán teljesedik ki; a kupléktól és a cselédnótáktól Bartók gyermekdalaiig, jelentős színházi és filmszerepekig, a Royal-Orfeumtól a Nemzeti Színházig jut el a harmincas-negyvenes években. 1924 nyarától, amikor Gábor Andor már egyedül él Bécsben, egyre többször találkozunk a levelekben megromlott kapcsolatuknak az író szemléleti változását is tükröző elemzésével: "Nálad. . .még; mindig nem jött létre az a talaj, amire én az én igazságaimat lerakhatom. És akkor fölösleges, hogy mondja az ember az igazságokat." Feltűnő, hogy néhol Vidor Ferike magánéletbeli érzelmi megnyilvánulásaira is mozgalmi terminológiát alkalmaz: "A szocdern megoldást választod, tetszel Magadnak, hogy látod mi lenne a helyes és nem csinálod, mert az kényelmetlen lenne." Az 1924 őszén írott levelekből az is kitűnik, hogy készülő szépirodalmi műveit is egyre inkább a mozgalmi munka eszközéül szánja: "Négy nap alatt befejeztem egy darabot, amely ha nem is fénydús, meg fogja tenni a maga szolgálatát." Fokozatosan változik a véleménye barátai megítélésében is. Például megtudjuk, hogy nem vállal el egy jó és állandó fizetéssel kecsegtető főszerkesztői állást Békessy Imre (Hatvány akkori sógora) Die Bühne című polgári színházi lapjánál, mert nem akarja Balázs Béla példáját követni: "Éppen elég az a korrupció, ami közénk a Herberten keresztül befolik, ha még én is szaporítanám, akkor igazán nem tudom miben különböznénk a többi "keresők"-tői." A már Budapesten élő, s helyét lassankint az otthini kabarészínpadokon is megtaláló Vidor Ferike folyamatosan érkező "rendeléseire", vagyis, hogy Gábor Andor írjon számára dalszövege128