Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

az ideológia, vagy éppen a napi politika megannyi gondja. Gábor Andor lírikusi pályája azért nem egyenletes ívű, mert ( Diószegi erre kitűnően mutatott rá) a kor, melynek hú fia volt tartalmazta a buktatókat, (- a csábításokat a könnyű felületes életre, léha szórakoztatásra csakúgy, mint a politikában raga­dásra -). A XX. századdal szinte egyidőben jelentkezett könnyű sanzo­nok, kisebb szatírák szerzőjeként. Okos, bölcselkedő hajlamú költő, aki Juvenalistól , Horatiustól tanulta a legtöbbet és szinte beláthatatlan területekről szedte össze asszociációit. Szatíráit Karácsony Sándor is nagyrabecsülte, műfordításait Gombocz Zoltán dicsérte. Imponáló filológiai felkészültsége tu­dóskarriert, egyben kitűnő műfordítói karriert is ígért. Lefor­dította az ófrancia hőseposzt, a Roland-éneket és Frederic Mist­ral: Nireio с. provanszál eposzát. Gábor Andor a szabadkőműves eszmékkel teli vallástalan zsidó ér­telmiségi típusa, aki a Négyessy -szemináriomon és A hét körében vált kitűnő költő-fordítóvá és műértővé. Fordításait( Verlaine , Gottfried Keller , Rilke , Leconte de Lisle , Ada Negri , Verhaeren ) először A hét közölte (1903, 1905). Rába György írta "Verhaeren és a modern magyar költészet kezdetei" c. tanulmányában, hogy Gábor Andor az első magyar Verhaeren fordító, akinek artisztikus tájékozódását, de egyben szociális érdeklődését is jelzik a vá­lasztott versek. ( A szél , Égő boglyák , Holland ősz ). Diószegit idézve: a Gábor Andor költészet az első világháború előtti években "a polgári, de nemegyszer nyershangú szatírának, s az elvont filozofikus hangnak különös szélsőségeit szólaltatta meg." Az indulás időszakában a költészetet eszmei szócsövének, 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom