Géger Melinda: Vaszary János 1896-1907 között alkotott művei a Somogyi Képtárban, 1985

VASZARY JÄNOS 1896-1907 KÖZÖTT ALKOTOTT MŰVEI A SOMOGYI KÉPTÁRBAN A kaposvári születésű Vaszary János munkássága a magyarországi festészet történetének kavargó, vajúdással (terhelt időszakára esett. Egyik formaadója volt a magyarországi szecessziónak, tükrözve ónnak német és francia változatát. Egy-egy stíluskorszakában párhuzamosan figyelhetők meg impresszionista, expresszionista, sőt néha kubisztikus jegyek is. Sóba nem törekedett egyértelmű, stílustörvények általi letisztázott kifejezési formákra, inkább a változó, erjedő sokszínűség foglalkoztatta. Ezzel magyarázható, hogy az életműben található átfedések, sokszoros stílusbeli áttételek a műveik érteimezé

sének sokféle lehetőségére adnak módot. Mégis, ha a változásaiban ezerféle megnyilvánulást tanúsító életműszakaszok teljes, részleteiben is pontos analízisét tökéletes precizitással nem sikerült minden korszaikbon megadni, a kutatók a legfőbb jegyeket, a legjellemzőbb vonásokat behatárolták. Hangsúlyozva Vaszary szuverén alkotói személyiségét, az önálló, isentóhez sem kapcsolhotó jellemzők néhány analógiáját is kimutatták. Két munkát emelünk ki: Szabadi Judit A magyar szecesszió művészete című kötetében árnyalt képet ad a festő korai, századforduló tájára tehető szecessziós periódusáról Az 1900-tól induló, elemzésünk szempontjából elsősorban fontos nagypolgári képek sorozatával legrészletesebben Haulisch Lenke foglalkozott a nagymonográfíájában. A Vaszary-élétmű mindezideig legplasztikusabb, leginkább mélyre hatoló analízisét ez a kötet adja. A kritikáik, elemzések zöme idáig a szecessziós perióidust követte nyomon, besorolva Vaszaryt a magyarországi modern festészeti törekvések stílusteremtő egyéniségei közé. Legrészletesebben a korai időíak szimbolikus-szecessziós Időszakát, az „aranykor" eriódust elemezitek. Ezen kívül fontos helye van a "ugya Iá sokban az 1900-as éveik erőteljes naturalizmusú paraszti életképeinek is, különösen a feszült energiájú, öntudatos parasztábrázolásokat emelik ki kutatók. Mindkét periódus (az Aranykorral és a Szolgalegénnyel fémjelezhető időszak) a modern magyar festészet exponált csomópontjait jelzik a századforduló idejéből, a dekoratív törekvések, ill. az új mayar progresszív realizmus problémakörét. Vaszary ebben az időben még rendelkezik azzal az érzékeny probléma látással, ami az új század kezdetén a polgárosodás útján haladó magyar társadalmat jellemzi. Míg a századelő Vaszaryját kiemelt helyen, mint korszakalkotót emlegetik az összegző művek, a későbbi életműszakaszokról beszélve már csak mellérendelő módon emlegetik a nevét a többi modern szellemű festő között. Ez az értékelés is érzékelteti a korai periódusok progresszív voltát. II. A társadalmii haladással ekkor még lépést tartó művészeti fejlődés sajátos módon alakult a századelőn a Vaszary-életműben. Az impresszionizmus általa már jóval korábban túlhaladott látásimódja föbbfé/e próbálkozás után bontakozotit ki 1907 körül. A kaposvári Somogyi Képtár e problematikus időszakból (kb. az 1900-tól 1907-ig) több érdékes képet is őriz, köztük eddig még nem publikált, ismeretlen alkotásokat. Vizsgálatuk révén diifferenciáltabban lehet az egyes stílusváltásokat, a kifejezési formák arányainak időbeli változásait figyelemmell követni, így e 7-8 évre kiterjedő köztes időszak részletes ismerete segítség lehet a rendkívüli mobilitása „Vaszary-jelenség" mozgatóerejének feltá rásálhoz. Vaszary e korai festészeti korszakának egyik legnagyobb problémája az a kettősség, ami a paraszti és polgári témák egymás mellett haladó, de szemléletében különböző megjelenítésében is jelentkezik. A paraszti életképek közül a legjelentősebb, legmarkánsabb alkotások akkor születnek (Részesaratók: 1900, Szolgalegény: 1902). öntudatos kiállásúik, puritán egyszerűségben lényegre törő realizmusuk gyökeresen más, mint a túlfűtött légikörű polgári képek kifejezésmódja. 1905 után a számbeli arány az utóbbiak javára billen. Okai a változó társadalmi erőviszonyokon kívül (kormányzati válság, Tisza István hatalomra kerülése) Vaszary egyéniségében is keresendők. Anyagi körülményei egyre jobbak, szemléletmódjában is nagypolgári körökhöz közelít. Mély beleérzéssel festett parasztjait nem annyira a szociális érdeklődés, mint a felfokozott életerő Vaszary számára elsőrendűen fontos problémája eredményezte, hiszen a személyes érzéseket lehetőleg kerülte, és a társadalmi problémáktól visszariadt. Igazolja ezt az is, hogy 1905 után a paraszti életképek már csak a látvány szépségét hivatottak érzékeltetni, sőt, a későbbi