Géger Melinda: Vaszary János 1896-1907 között alkotott művei a Somogyi Képtárban, 1985
158 GÉGER MELINDA életműre már ez az érdeklődés sem jellemző. Haulisch Lenke is idézi egyik levelét, melyet Spanyolországból küld menyasszonyának 1 : „Egész utcák (a lehető legundorítóbb piszokkal) telve rossz lányokkal, akik ivó-butikok előtt ültek, utálatoson kifestve, részeg, ordító katonák társaságában. Körülöttük hemzsegitek a vénasszonyok - egyik visszataszítóbb, mint a másik . . . régen nem éreztem oly megdöbbenést, mint itt - amikor ki tudtam találni ebből a pokolból, igazán kivert a hideg veríték". ,, . . .Bivalyerős figura volt, de elegáns, finom. Sokkal műveltebb, mint kollégái, de végül ő is csak közülük való vo'lt, úriember. 2 Korniss Dezső tömör, plasztikus jellemzése utal Vaszary valódi lényére, a nem harcos és nem aktivista, liberális, pozitivista világnézetű polgárra. Erről az alapállásróil őszintébbnek hat a Vaszary sajátos egyéniségét közvetlenebbül tükröző polgári életképsorozat is. A nagyvárosias szemléletet közvetítő tendencia egész munkásságán végigvonul. Igazolja ezt a vonzódást, ami Vaszaryta XX. század korszerűség lázában élő, modern, városi polgárához köti. A városi kultúra érzékeny, ideges, szenzibilis rezdüléséire építi Vaszary egész életművét. Vizsgálódásom körébe az 1900-as évektőll induló polgári életképek sorozata tartozik. Ez a témacsoport a már említett exponáltabb témakörök - a korai dekoratív szimbolikus képek, és az erőteljes naturalizmusú paraszti életképek tárgyalása mellett eltörpül. Haulisch Lenke szűken értelmezve ide sorolja az 1901-től datálható Nők tükörrel-t, az 1903-ból származó Fürdő után-t, és a kaposvári 1904-es Tükör előtt című képet. E sötét interieurképek sorozatához szeretném kapcsolni az elemzés során az 1906-os esztendőig keletkezett polgári képeket is. Felvetődhet a kérdés, miért éppen az 1900-esévek elejétől keresem a polgári életképek indulását, hiszen közvetlen tematikai és stílusbeli előzményei 1884-től, a Fekete kalapos nő megfestésétől számíthatók. Az 1900-as esztendőt Haulisch Lenke nagymonográfiájában az 1896-tól 1905-ig terjedő naturalista-szecesszionista időszak alkorszakhatáraként jelöli. Eszerint a századfordulóig a szimbolikus-iszecessziós művek dominálnak Vaszary életművében, 1900-tól oedig a naturalista ízű életképfestészet került túlsúlyba. Az ábrázolói stílus és egyes formai részek aránybeli változásán túl azonban rendkívül fontos a szemléletmód alakulása is a jelzett intervallumban. Meghatározásával még egyértelműbben választhatjuk szét a két időszakot. (A dekoratív-stílizáló formanyelv ugyanis a századforduló után még értékes műveket jelöl Vaszary életművében - elég, ha csak az iparművészeti munkákra gondolunk, melyek több kiállítási díjat is hoztak Vaszarynak. Ugyanígy érvényes az is, hogy Vaszary 1900 előtt is fest pl ein-air naturalista életképeket, így a Kislány paradicsomos kosárral с képet.) Az említett szemléletmód egyfajta materiális érzékenység, ez oldja fel az 1896-1900-ig terjedő szeceszsziós szimbolizmust. Az Aranykor vagy az Ádám és Éva szimbolikus nyelvezetével (legyen az a német, vagy a francia eszmeiség köréből) ekkor hagy fel Vaszary, és a vizuális élmény, a látvány, a megjelenés ereje foglalkoztatja. Egymással feleselő szimbolisztikus motívumok korábbi párhuzamos alkalmazása után Vaszary eredendő szenzualizmusának végleges kibontakozása így 1900-tól keltezhető. Lényegében az áttételekre, jelképekre, szimbolikus tartarmakra appelláló képalakítás már nem szakítja meg az életművet a későbbiekben sem - eltekintve 1-2 banális egyszerűsítésű műtől, melyek az életmű 'második részéből származnak (Kelet-Nyugat, Telepátia, Guillotine című képek) - itt inkább a divatos téma ragadhatta meg Vaszary fantáziáját, mintsem egyéni érzékenysége hangolódott ezekre a problémakörökre. A szenzualizmus felülkerekedése két okból eredeztethető Vaszarynál. 1. Az egyik determináló tényező személyes jelegű, egyéni temperamentuma és személyes ízlése határozza meg. 2. A második társadalmi eredetű és Vaszary polgári neveltetésével függ össze. Vaszary szenzualizmusának egyénisége az egyik meghatározója. Akárcsak Rippl-Rónainái, ez nála is lényeges alkati kérdés. Kisiparos és paraszti család késői leszármazottja, alapvetően józan lényétől tulajdonképpen idegen maradt mindvégig a misztikum és az irracionalizmus. Realizmusa, sőt dekoratív stilizációja is mély természeti determinációból fakadt. Noha magas intelligenciája és polgári taníttatása révén a polgári műveltség elemeit közvetlenül is magába szívhatta, az értelmiségi lét eredendő intellektualizmusát mélyebb, ösztönösebb régiókból fakadó dinamikus életigenlése, kirobbanó impulzív energiája mindig ellensúlyozta. Szenzuális alapdominanciáját a későbbi életmű Is igazolja. Rátérek a 2. tényező elemzésére. Vaszaryt széles érdeklődési köre, európai műveltsége a századforduló új értelmiségévé avatja. A progresszív magyar értelmiség ekkor ismeri fel, hogy nyugathoz viszonyítva milyen késésben vagyunk. Új gondolatok terjednek el, a természetlátás új, friss elvei. Érzékeltetésül Hermann István tanulmányát szeretném segítségül hívni, melyet a Világosság egyik számában jelentetett meg Gondolatok a Pán haláláról címmel. 3 Ebben elemzi azt a különbséget, ami a XIX. századi historizmus és romantika természetlátása és az ezt követő új impresszionista és naturalista természetszemlélet között fennáll. Alkalmazva a végkövetkeztetéseket: Vaszary Aranykor, ill. Ádám és Éva szimbolikájában még felismerhető a korábbróil eredeztethető raman1. HAULISCH LENKE: Vaszary. Bp. 1978. 19. o. 2. PERNECZKY GÉZA: Vaszary János. Bevezető tanulmány a Vaszary biográfiához, Kaposvár, 1970. 3. HERMANN ISTVÁN: Gondolatok a Pán haláláról. Világosság, 1979. 8-9. sz. 509. o.
