Hárs Éva: Martyn Ferenc életmű katalógusa, 1985

és leltárába kerültek. A leltározáshoz és a JPM Évkönyvében való ismertetéshez a Múzeum munkatársai az életmű katalógus adatait használták fel. Ugyanígy a katalógus adataira épült a legutóbb megjelent rajzalbum (Láncz Sándor: Martyn Ferenc 50 rajza, Corvina 1984). A kartonokon sorakozó életmű katalógus tehát úgyszólván az első összeállításától megkezdte gyakorlati szerepjátszását. — Kérdés, hogy ilymódon, a főművek adatainak közrebocsátása után van-e értelme annak, hogy a katalógus a maga teljességében kiadásra kerüljön ? Hiszen a közel harminc éve folytatott munka már eddig is bőségesen hozzájárult mind a művész értékeléséhez, mind pedig a szakma további kutatótevékenységéhez. Kétségtelen tény azonban, hogy egy életmű egésze nem csupán a kiválasztott, preferált művekből áll. Martyn Ferenc gazdag munkássága pedig még a legavatottabbak számára is őriz ismeretlen területeket. Csakis ezek együttes, teljes ismerete jogosítja fel a kutatót a megítélésre, a pálya értékelésére. így vonhatók meg párhuzamok, fedhetők fel összefüggések művek között, mű és korszaka, alkotó és világa között. Az életmű katalógus szerkesztésében nem követi mechanikusan a készítés sorrendjét. Figyelemmel kíséri a művészi fejlődés útjait s ezen belül alkalmaz kronológiát. A kezdet — mintegy bevezetésül — a tizenegy éves gyermek rajzaitól indulva, a tanulóévek munkáit közli azzal a szándékkal, hogy rámutasson a Rippl-Rónai házában már festői tapasztalatokat szerzett fiatalember felkészültségére. A művésszé válás első dokumentumai a 19—20 éves korban készült portrék, az önarcképek és az „Öreganyám" című festmény. A katalógus 1911-től 1939-ig fejezetekre bontva, 1926 és 1939 között két párhuzamos szálon vezeti végig a fejlődés útját. Ebbe a fejlődési vonalba egyformán beletartoznak a portrék és az utazások emlékeit „leképező" városképek, vagy táj ábrázolások, az első párizsi évek élményanyagát összegyűjtő párizsi utcaképek, a szürrealisták hatását magukon viselő festmények, a vöröskréta rajzok, majd az absztrakció irányába elinduló, azt kibontakoztató akvarellek, amelyek közvetlen előképei az 1935 — 1939 között készült olajfestményeknek. Ezek az akvarellek és olajképek a megteremtői, meghatározói Martyn Ferenc későbbi festői magatartásának, azaz e magatartás fő vonulatának. Fejlődése ezen a szálon vezethető tovább absztrakt műveinek során. 1940—tol, a művész Párizsból történt hazatérése után a katalógus külön fejezetekben mutatja be az elvont megfogalmazású műveket (nem választva el festményt, rajzot, akvarellt), valamint a tájképeket, virágcsendéleteket és a Rákóczi sorozatot. Külön műfaji csoportot alkotnak, önálló kronológiai rendben a szoborművek és porcelánok, valamint az a néhány portré, történeti arckép, amely 1942 és 1981 között készült. A különválasztást indokolják a műfaji különbözőségek, valamint az időbeli szóródások, amelyek különösen a portrék esetében megnehezítenék a szoros kronológiába rendezett katalógus használatát. Az életmű jelentős állomásai az irodalom néhány remekművéhez készült illusztrációk, Martyn Ferenc szóhasználata szerint: kísérőrajzok, amelyek nem csupán a műveket, hanem az író, költő életének valós, vagy elképzelt jeleneteit is megelevenítik. Ide tartoznak a hasonlóan irodalmi műveket kísérő pécsi városképek, valamint a baranyai tájrajzok is. 1959-től egyéb munkák: festmények és rajzok mellett folyamatosan készültek ezek a sorozatok. Martyn átélte a műfaj fontosságát és elmélyült a feladat komolyságában. Az életmű egészében ezek a rajzok meghatározó szerepűek. Ennek hangsúlyozására kaptak külön fejezetet és önálló időrendi sorrendet. Végezetül néhány szót a pótjegyzékről. Az évtizedeken át készült műtárgy-leírások műfajonként (festmény, rajz, szobor stb.) különválasztva gyarapodtak. Az időrendi átcsoportosítás a nyomdai kiadás előkészítésére 1982-ben kezdődött meg. A szöveg gépelése és a képszerkesztés előtt a leírókartonok 1983-ban új, időrend szerinti sorszámot kaptak. így az ezután fellelt mű már nem kerülhetett időbeli helyére, csak pótjegyzékbe. Itt kapott helyet néhány bizonytalan sorsú, feltehetően elpusztult mű és ide kerültek azok az alkotások, amelyek a katalógus lezárása után készültek. A minden bizonnyal meglevő hiányosságok miatt a katalógus használójának megértését kell kérnem. Az ilyen munka valójában befejezhetetlen s a leggondosabb odafigyeléssel sem lehet hibátlan. Bízom abban, hogy az előttem ismeretlenül maradt, így fel nem jegyzett mű hiánya az alapvető célt : a katalógus használhatóságát nem befolyásolja. a szerző 5