Hárs Éva: Martyn Ferenc rajzainak kiállítása, 1982

Martyn Ferenc neve bizonyára nem ismeretlen a kaposvári tárlatlátogató, művészetet kedvelő közönség előtt. Sokan tudják azt is, hogy a Pécsett élő és dolgozó művész Kaposváron született és a rómahegyi Rippl-villában töltötte gyermekkorát. A városhoz való kötődése napjainkig tart, most is gyakran megfordul itt és féltő szeretettel figyeli városa kulturális fejlődését. Kaposvár vezetői most arra kérték a művészt, rendezzen kiállítást alkotásaiból. A szíves meghívást elfogadta, ezúttal az életmű már múzeumi őrzésben lévő, legszebb rajzaiból választottunk ki nyolcvan lapot. Olyanokat, amelyek az elmúlt években megjárták Budapest, Róma, Pécs kiállítótermeit, s bizonyos, hogy a velük való ismerkedés a kaposváriaknak is örömére szolgál. Rajzkiállítással manapság ritkán találkozunk, így maga a műfaj meghatározása, a „rajz" szó is elegendő ahhoz, hogy bárkiben kíváncsiságot ébresszen, vagy éppen gyanút keltsen. A mai alkotók között a „grafika" általánosabban értelmezett technikája vált divatossá s csak nagyon kevesen élnek a rajzolás klasszikus, tiszta módszerével. A grafika fogalomkörébe ma beletartozik jószerével minden olyan kép, ami nem olajfestmény, függetlenül attól, hogy egyszeri alkotás, vagy sokszorosított mű. Még az a fotó is, melyet a művész céljai szerint alakít, s amely egyre nagyobb szerephez jut az alkalmazott grafikában. Martyn Ferenc rajzai hagyományos módszerrel, tollal és tussal készített, egyedi alkotások. Csakhogy senki se keresse bennük az akadémikus rajzolásmód hagyományait, mert azt nem fogja megtalálni. Még azokon a rajzokon sem, amelyek szándékuk szerint a természet pontos és hű másai. Hogy ez miként lehetséges? - Úgy, hogy Martyn nem lerajzol, hanem megrajzol valamit, így mindentől független, önálló értéket teremt, amellyel már nem célja a leíró hasonlatosság, hanem a gondolat, a vélemény, a közlési szándék formába öntése, közvetítése. Jóllehet, ma minden művész hasonlóan gondolkodik s különböző utakon keresi e kifejezés eszközeit. Martyn Ferenc azt választotta, amelyik a leghitelesebben, a legérzékenyebben adhatja vissza a művész belső látását, kedélyének hullámzásait, élményeinek hatását. A rajz, amelynek alapeleme a vonal, a vonalat húzó kéz mozdulatában mindezeket pontosan rögzíti. Csakhogy a vonallal, ezzel a csodálatos, varázslatos kifejező eszközzel nem könnyű bánni! Ezerféle csínját-bínját kell ismerni ahhoz, hogy egy-egy rajzon annyi változatban, oly gazdagon áramló szépségben legyen jelen, mint Martyn Ferencnél tapasztalhatjuk. Ha a kifejezés úgy kívánja, rövid, egymást keresztező párhuzamos egyeneseket húz, a mélységet, plasztikát, teret sötétebb, erőteljesebb foltokká tömöríti, s a fényt a fehér lap kihagyásával, vékonyan, alig érintett érzékeny rajzzal láttatja. A szorongást görcsös, visszakanyarodó, hurkokat vető, szaladó vonal tolmácsolja, a természet szépségét, harmóniáját nyugalmas rend, a természetből megtanult törvények alkalmazása. Martyn rajzai kifogyhatatlanul gazdag fantáziájának üzenetei, amelyeket, ha azonos hullámhosszra hangolódunk, felfoghatunk, gyönyörködhetünk bennük és saját értelmezésünk szerint továbbadhatunk, vagy egyszerűen megőrizhetünk emlékeinkben. Másrészt viszont, sajátos képi nyelvükön közvetítik, vagy tolmácsolják mindazt, amit a művész érzékenysége a világból, környezetéből megragadott. Igaz, ez a közvetve kifejezett világkép más, mint ami közvetlen környezetünk tárgyiasságában látható. Néhol egyszerűbb, máshol bonyolultabb annál. Megtanít a felszín mögé látni, rácsodálkozni olyasmire, ami felgyorsult életünk rohanó világából egyre inkább eltűnik. A kiállításon szereplő nyolcvan rajz közel negyven esztendő folyamatos alkotó tevékenységéről ad számot. Legkorábbi közöttük „A fasizmus szörnyetegei" címet viselő, 10 lapból álló sorozat, amelyet a művész 1944-ben, a fasizmus szörnyű valósága elleni tiltakozásaként, Budapesten bujkálva alkotott. A szőröstestű monstrumok, melyekkel a művész az állati ösztönök felszínre jutását hangsúlyozta, az erőszak jelképei. A figyelmes szemlélő emellett számos más szimbólumot is felfedezhet a rajzokon, így a horogkereszt mellett a fasizmus magyar képviselőinek jelvényét, a nyilaskeresztet, az üldözöttséget jelentő megbélyegző csillagot és az üldözött fölé védőleg kinyújtott kezet, mint a humánum kifejezőjét, vagy a háború értelmetlen halálába küldött százezrek mártíromságára utaló malomkereket. A rajzok egy csoportja népi motívumokat dolgoz fel: a mohácsi busójárás jellemző elemeit összegező figurát több lapon, különböző változatokban láthatjuk. Merészen csavarodó, bonyolult mozgásformái a népi játék gomoly-