Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

Csornán úgy mondták: az emberek rétümögösen, azaz rétümögre vetkőzve dolgoztak a földeken.

88 Ünnepi ingük szegőzött mellű volt; itt is paszpallérosnak nevezték. A vállfoltjába mindig volt francijjája. A szegőzésen kívül néha előrajzolás nélkül, fehér pamutfonallal ki is varrták az ing elejét. - Ezen a vidéken is dolgozó napokon a füstös vagy szennyes gatyába öltöztek, ezt itt is ritkán, vagy soha sem mosták. Gatyapártájába, gatyaperemébe madzaghúzóval, gatyafüzőfával, madzagverőfán, vagy madzagszüjőfán háznál készített madzagot húztak. Ezek a gatyák sem voltak szűkek, legalább 4-5 szél volt mindegyik; ezt nem ráncolták. Az ünnepön használt rödözs gatyát - ami 10-14, sőt 16 szeles is lehetett - igen gondosan leszödték s lett belőle szödött gatya. Uon lőtt mind a hermonika. Meleg kenyeret tettek a lepermetezett, lefröcskölt ráncokra, ez mögáta,® tartósította a ráncokat. A Koppány-Balaton közti vidéken fekvő községek viseletével azért foglalkozunk külön, mivel köztük elszórtan régi sváb telepítések is vannak (Somogydöröcske, Somogyegres, Szorosad stb.) s ezek hatása a környező magyarok viseletére kimutatható. Ha délről haladunk a Balaton felé Törökkoppány-Értény-Bedeg-AndocsKarád vonalán, megállapíthatjuk, hogy a nők az egyszerű, durvább és finomabb anyagú - esetleg a mellen szélesen díszített - szűkujjú kisüngöt, illetve ümögöi itt is ismerték, akárcsak Koppánytól délre. A koppányiak

90 az I. világháborúig jártak vászonviseletben s a 40-es években a szűkujjút már csak alsóingként viselték a tilangli, vagy moll anyagú blujzok alatt. - A péntők közt alkalom szerint megkülönböztettek: a) munkaténapi-t (vászonból valót), b) tánchoz valót (felesvászonból vagy sifónból), c) templomost. Mind ráncolt gallérbafogott volt. Az alsó péntölök hasítása hátra, a két felsőbbé előre került. A legfelső mindig a slingölt péntő volt. Ennek a dísze, ha mértékletesen is, de a felsőszoknya alól kikukkantott. A far hangsúlyozása - sváb közvetítéssel, a városi viseletből - itt is elterjedt. Először a vászony pendelyt hátul hajtásolták, aztán már farpárnát kötöttek, majd a blúz alatt viselt sima kising hátrészéhez hozzávarrták. Ezzel a derékvonal feljebb csúszott, a szoknya meg hátul megrövidült. A század elején a koppányiak még szűkös viszonyok közt éltek. A jólét beköszöntével figyelmük a bolti áruk felé fordult

91 s ezzel a pruszlikos-szoknya felé, amit a hozzájuk átjáró szorosadiaktól hamarosan át is vettek. - Szorosadon, meg Somogydöröcskén, mint Ferber Andrásné megjegyezte, több mint kétszáz éve viselnek hosszúinget.

92 A koppányiak ezt is viselték. A bedegiek szükimegje a századfordulón kék-piros virágos keresztszemes, vagy fehérhímes volt. A férfiak mind Bedegen, mind Koppányban finom vászon ligacsos ingben jártak, ennek vállbaráncolt hosszú ujja hímzett kézelőben végződött. A menyasszony, illetve a menyecske feladata volt az ing díszítése. Kendervászon hímesinget még a szorosadiaknak is készítettek. A gatya viselete az I. világháború idején,szűnt meg teljesen, pedig itt is volt komisz gatya és rödös gatya is azelőtt. A somogydöröcskei németek is felhúzták a szűk gatyát, de nekik rödös nem volt, csak a faluban lakó négy magyar embernek. Karádon is az I. világháború idején vetik le a viseletet, de kendert még a2 50-es években is termeltek, ök is takáccsal szövettek. A női kisümög - mikor még a XIX. század végén felsőként is viselték - burttása tűzve, szegőzve, hímezve volt, majd úgy mint. a férfiaké. Mikor rékli alatti alsóümöggé vált - bát 95