Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

a szabását még sokáig megőrizte, meg a vállfoltba beállított redes caklit, rövid ujja végén a cángedlit és a mellhasítás alján a pöüc erősítést - a hímzés lemaradt róla. Karádon a legtávolabbi visszaemlékezés szerint viseltek hosszúümögöt?

2 Közvetlenül a testre vették, szűkujjú volt, kendervászonból. Hogy a cángli, cakli, zámedli kifejezéseken felül ezt az egész ruhadarabot a német telepesektől vették volna át, bizonyítani nem tudjuk, csak lehetségesnek tartjuk. A hosszúingnek három variánsát is varrták: a) A legegyszerűbbnek eleje-háta egy-egy szél; ujja, vállfoltja finomabb anyagból való, az alját csak elvétve bővítették ékkel, b) Amelyiknek a dereka három szél vászonból készült, bővítésére nem volt szükség, c) Volt amit négy szélből varrtak, de ennek a burítása magából az ingbőségből fordult ki; bővíteni nem kellett, mert a püöc alatt meghagyták a teljes bőséget. - A szűkujjú kisümög mellett ismerték és szerették a vászon dudos ümögöt, aminek vállbaráncolt bő ujja volt. Ezt ha jól feltolták „olyan volt, mint a bokréta". Elejére varrtak zàmedlit, ujjára selyem csipkét. Karádon a legalsó egyszerű 6-7 szeles kendervászon péntő felett viselték az ennél hosszabb gyócs pentőt, vagy mejjes pentőt; ennek a melle széles volt, a ráerősített fűzővel kötötték a derekukra. A felsőszoknya alá vett vasalt alsószoknya elölkötős. Télre viseltek - akár a svábok - parget alsószoknyát, aminek az alját belülről arasz szélesen más színű világos anyaggal alábélelték, ez vot a kebele. A szegényebbnek ünnepre 2-3 ásó péntöle, 1 igyenes fodros péntöle és 3-4 fehér alsója volt. A dolgozónapi ingükhöz mindig ugyanannyi pentőt kaptak a lányok. A karádi ember 9-10 szeles bőgatyát húzott még a századfordulón is magára. „Ajját nem cifrázták, rojt se' vót", csak simán felszegték. (Csak a béreseké rojtos.) A redes gatya mellett volt a durva munkára való fekete gatya. - A vászon férfiingek legszebb darabjait a XIX. század utolsó harmadában és körülbelül az I. világháborúig varrták. A vállban másfél szélből ráncolt ujjakat lénzőbe fogták a csuklónál; az eleje hasításának alján ezen is püöc futott keresztbe; az ing eleje buritás három csíkban futott le. Itt még a köznapi ingre is jutott hímzés, ha nem is annyi, mint az ünnepire. Mikor azonban a gyolcsing viselésre áttértek, a hímzés eltűnt. A 40-es évektől egészen a városi konfekció terjesztette, vállrészes ingeket veszik magukra. Saját visszaemlékezéseinkből tudjuk, hogy a karádiak hímzésmódját az ügyeskezű, evangélikus kötseiek eltanulták és jó kereskedelmi érzékkel ők terjesztették. Az ő révükön került sok karádi jellegű burításos ing be a gyűjteményekbe is. Szólád elmagyarosodott népének legidősebb asszonyai még az 1960-as években is viselték a vászonpéntölt, ugyanúgy mejjezték, mint a magyarok. Ez alatt a péntő alatt térdig érő két szél bő bosszúinget viseltek, melynek felsőrésze az egyszerű szűking szabásával egyezett. Munkára csak az ingre vették a félszoknyát s úgy dolgoztak ingujjban. De volt munkára rövid ümögjük is szűk ujjal és ünnepre meg vállbaráncolt bő ujjas. Ennek elejére zàmedlit varrtak és a vállát berciivei bővítették.

94 A földrajzilag Külső-Somogyhoz kapcsolódó, de már Tolna megyéhez tartozó Ozorán éppen olyan péntölt hordtak, mint Somogyban.

95 A koppányvölgyi Nagykónyiban is volt küttölös vászon, és pamutos vászon péntője az asszonyoknak. Amit még az 1950-es években is 8-10 slingülés díszű96