Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

M. Kerékgyártó Adrien: A somogyi vászonöltözet „egy pár” ruhái (a vászoning, -pendely, -gatya típusai és elterjedésük)

csak a fej szorító) a volt fekete, de az erre kerülő kendő már lenvászon. (Azonos ezzel a VII. tábla.) Somogy legnyugatibb községeinek egyike Sand, ahol még a század elején viseltek hímes elejű bokros üngöket.

107 A Dráva melletti Vízváron körülbelül ioo év előtt jártak csak fehérben. Berzencén a század elején még hagyományosnak mondható viseletdarabokat találunk. A szüküngnek volt egyszerű, díszítetlen és piros-kék fonallal rózsasorokkal kivarrt változata, ami -polc vászonból

108, készült. Itt is a 20-as években bekerült rékli alsóingévé vált a szűking, amikor már legfeljebb számedli került rá. De hétköznapra azért még használták felsőruhaként. A bokros ujjú ing körülbelül a felszabadulásig volt divatban, ujja vékony grenadin, moll, vagy csipke volt, és ezen áttetszett az alsó ing hímzése. Az ujjak végére mindig 8-10 cm széles csipkét, stráfot varrtak. Könyök alatt gumiszalag húzta össze a bő ujjakat, amit ha feltoltak a karon búb, vagy bokor keletkezett. A szoknyafélék közül a közvetlenül a testre kerülőt nevezték biklának. A 900-as években majd bokáig ért, aztán fokozatosan rövidült. Derekán lénzőbe került a ráncolt szoknyaszél. A lénző legalább 6-8 cm széles volt. Ebben a községben a bikla ráncait a két csípőre húzták, hasítéka hátra került, ahonnan a madzagot előre vezetve kötötték meg. A bikla fölé az 1910-es évekig 2-3 vászonpéntő került, majd ezeket felváltotta az erősen keményített keskeny lénzős gyolcs alsószoknya.

109 - A férfiak ünnepi inge és az ünnepi gatyája itt is pölcvászon, alján mesterkével díszítve s rojtozva. A vállban ráncolt férfiingek közül a legények ingére került likacsos hímzés, a házasembereké csak szegőzött volt. Az ing alját nem tűrték a gatyába, hanem a gatyán, illetve később a nadrágon kívül viselték.

110 A régi somogyi viselet nyugat felé a Dráva fölötti Göcsej és Hetes régi viseletével mutat rokonságot. Erre a befejező részben mutatunk rá, az egyik legjellegzetesebb darabbal, a biklával kapcsolatban. A „szabás" Mint már elöljáróban említettük, a régi falusi viselethez kapcsolódva, egyegy vidékre jellegzetes szokások is kialakultak. Ilyen - szinte szertartásszerűen kialakult - a házasságot megelőző szokás: a szabás.

111 Ez főként Csökölyön, Kutason, Patca és Szigetvár környékén élt. E szokásban a menyasszony vételének emléke élt. A szokás teljes lefolyásába sok személy kapcsolódik be. Csökölyön, ha a menyasszony családjától kedvező választ kap a házasságot szerző öregasszony, megindul a kullogó járás, ami azt jelenti, hogy naponta eggyel-eggyel több rokon asszony - ők a kullogó asszonyok - megy el a lányos házhoz a jó szóért. Közben zajlik a menyasszony és a vőlegény férfirokonai között a formális pénzbeli alku. Megegyezés után három-négy nap múlva a menyasszony négy-öt aszszonyrokona összejön, meghívják a legényt, hogy mértéket vegyenek róla. Az előkészített különböző finomságú végvásznakból válogatnak vászoningnek és szélesgatyának valót, s legalább egy párat ki is szabnak belőlük. Rendszerint annyi párat kap a vőlegény, ahány forintban megegyeztek az alku során. Munka után vacsorára hívják meg a szülők a vendégeket; ekkor eszik először a legény a menyasszony házánál. Eközben az egyik asszony javasolja a leánynak, hogy menne ki a vőlegénnyel és mutassa meg ruháit és próbáljon fel neki egy gatyát. Ez ugyan nem történik meg, de alkalom arra, hogy legalább vagy egy órára ket98