Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

féle toldás, átépítés, újabb beépítés, főképp pedig a kétszintes, garázsos kockaház (XII/II. tábla), ami egyben a gyorsan növekvő igények és a fokozódó anyagi jólét fokmérője. Ez azonban nem maradt végső foka a változásnak. Néhány éve ugyanis a fejlődés új állomásaként egyre jobban tért hódít az aszimmetrikus homlokzatú kétsőt többszintes társasház divatja is. A családi házak jó részét költséges, kaparással mintázott, kőporos, cittlingelt nemesvakolat borítja. A család anyagi helyzetéhez mérten faragott terméskővel vagy felezett egymás fölé helyezett cementlapokkal keretezik, egyben díszítik a bejárati ajtót, az ablakokat, sőt abból készülnek a lapos pillérek, teraszoszlopok is. Változott a házhoz tartozó telek beépítési rendje is. A mezőgazdasági tevékenység megszűntével ill. csökkenésével funkciójukat vesztették a nagy istállók és pajták. Ezért a 6o-as évektől többségüket elbontották, hogy a téglát az új házba építhessék bele. De elbontották a feleslegessé vált kukoricagórékat s a paraszti gazdálkodást szolgáló különféle hevenyészett toldaléképületeket is, hiszen a mai csurgói családok legfeljebb csak néhány sertést és baromfit tartanak már. Minden házba bevezették a villanyt. A háziak munkáját, életét azóta mosógép, centrifuga, porszívó, hűtőgép, televízió, rádió - sőt a fiataloknál már háztartási robotgép - teszi könnyebbé, kulturáltabbá, szebbé. A házak tüzelőberendezése változatosan sokféle. A régiek konyhájában elvétve megtalálható még a rakott sparhelt vagy az asztalitűzhely, de mindjobban tért hódít a villanytűzhely és a palackos gáz használata is. A szobákban gyakori még a fűrészporos tüzelésű kályha, de terjed az olajtüzelés, sőt a központi fűtés is. A házak berendezése - mint az előző fejezetnél is említettem már - szintén ezt az átmeneti állapotot tükrözi. A kereső nélküli öregek változatlanul régi bútoraik között élnek, habár azok elrendezési módja időközben megváltozott. A XIII/I. sz. és a XIII/III. sz. táblán 1924-ben házasságot kötött idős pár szobájának részletei láthatók. Az előbbin a két ágy között a berendezés illusztris darabjaként a tulajdonos anyósának pohárszéke, egy kredenc áll, melyet 1896ban kapott staférungba, és csurgói asztalos munkája. A baloldali ágy felett is az anyósék 1914-ben készített fényképe lóg még, míg a másik ágy felett már lányuké és vejüké. Az utóbbi felvételen a ma már idős háziasszony két, 1924-ben készült staférungszekrénye látható az ezek tartozékát képező, de már funkcióját vesztett fésülködő tükörrel. Mindegyiket Karbóczki Ferenc csurgói asztalos készítette, s igen drága volt: „egy fóka südő árába került". E család máig hű maradt a régi szokásokhoz: a lekvárosüvegeket a szekrénytetőn, a boros- és sörösüvegeket, a korsókat és szódásüvegeket pedig a szekrény melletti sarokban tartja. Kamrájuk ugyanis hideg - megfagyna benne télen a lekvárféle - és közös az unokákkal, akik az első szobát lakják. Ez utóbbiak szobája már teljesen modern, Kanizsa IV. típusú drága variabútorral berendezett. Sok virág, csecsebecse, üres italosüvegek garmadája, a nagyanya hajdani kuglófsütője, padlóvázaként használt kétfülű lekváros fazeka, rokkája, valamint sok szőnyeg teszik a gerendás mennyezetű, ma is két apró ablakos szobát zsúfolttá, de meghitté és barátságossá. Ugyanezen ház konyhájában - melyet az unoka s a nagyszülők közösen használnak - jól érződik a kétféle ízlés találkozása is. A rakott sparheltet még 1924ben Propupek Ferenc kőműves készítette (XIV/I. tábla), a sárgarézzel cifrázott 41