Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980
Boross Marietta: Szántódpuszta (Egy Somogy megyei nagybirtok majorsági épületei és épülettervei a XVIII. és XIX. századból
48., 49- Sütőkemencék, (ç,. и.) A cselédházakban a közös konyhák felszámolásával, az 1916-ban épült kemence már nem volt elégséges a pusztán lakó huszonnyolc családnak kenyérsütésre, húsfüstölésre. 1926-ban és 1927-ben két, téglából rakott, csupán a kenyérsütés céljait szolgáló kemencét építettek egy-egy több lakást magában foglaló cselédház udvarán. Hasonlóan a nagyobb, húsfüstölőt és kemencét magában foglaló épülethez, ezeket a kisebb kemencéket is megtaláltuk majd minden parasztház udvarán, ott, ahol a boltíves szabadkéményes konyha megszüntetésével a kenyérsütésnek a házi lehetőségét meg kellett teremteni. (VIII. tábla.) A két kemence nagyméretű téglából épült, téglalapalakú, vaslemezből készült tüzelő ajtaja előtt, ugyancsak téglából épített lépcső. A kemencének a boltíves tűzterét, falazat, nyeregtető, hornyolt zsindelyhéjazat védi az időjárás viszontagságaitól. Oromfalán a tetőzet szélei macskalépcsősen kiképzettek, itt van a füstelvezető kémény is. A közösségi kemencék ismertetésével lezártuk a puszta munkaerejének elhelyezését szolgáló cselédlakások dokumentálását. A cselédség elhelyezésére épült házak itt úgy építőanyagban - téglából épültek -, mint az építés minőségében jobbak voltak a nagybirtokokon ismertetetteknél. Bár a milleneum éveiig Szántódon is általános volt az, hogy két család lakott egy szobában, de már a századfordulótól kezdve törekvéseket találunk arra, hogy a családoknak külön szoba-konyha-kamra lakrészük legyen. 1944-ig fokozatosan választották le a nagyméretű szobákat, konyhákat és kamrákat, és megállapíthattuk, hogy az öt cseVIII. Kenyérsütő kemence. Ágostházi László felvétele. VÁTI 260