Knézy Judit: Somogy néprajza II. • Anyagi kultúra, 1980

Kerecsényi Edit: 100 év népi lakáskultúrájának alakulása Csurgón

100 ÉV NÉPI LAKÁSKULTÚRÁJÁNAK ALAKULÁSA CSURGÓN KERECSÉNYI EDIT i. Csurgó mezőváros majd nagyközség múltja és jelene Csurgó egyike hazánk legrégibb magyar településeinek. Először 1019-ben említik a Szent István által a zalavári apátságnak adományozott birtokok között. Később királyi kanászok földjének mondták. 1264-ben már hiteles hely, Zsig­mond király pedig 1405-ben városi kiváltságokkal látta el. Vára a XVI. század elején Enyingi Török Bálint és Ferenc tulajdona. 1542-ben azonban Zrínyi Miklós elfoglalta tőlük. 1 A török többször fölégette, 1566-ban elfoglalta, s a berzencei nahiéba osztotta be. A felszabadító háborúk után I. Lipót 1701-ben leromboltatta. A lakosság életmódjába, sorsába a XVIII. század hozott alapvető változást, 1727-ben ugyanis Csurgó és környéke a hatalmas Festetich család birtokába ke­rült. Festetich Kristóf uradalmának egyik központját, Csurgót egyrészt ipari, ke­reskedelmi és kulturális centrummá akarta fejleszteni, másrészt - erőszakos, feu­dális nagyúr lévén - allódiuma növelése céljából sorra kisajátította az addig job­bágyok használta irtásföldeket, erdőket és legelőket. Az elkeseredett parasztok fellázadtak, mozgalmukat leverték, a zendülés két vezetőjét pedig 1747-ben le­fejezték. 2 Csurgó fejlődésében nagy szerepet játszott a haladó szellemű gr. Festetich György által 1795-ben alapított gimnázium, amelynek révén a széles környék kulturális központja lett. 3 Ekkor kezdett kiépülni a mai község központi része is az egykori óvárostól délre. A XIX. sz. elején a mezőváros népessége mind jobban differenciálódott. Csurgó-Üjvárosban ugyanis számos ipart űző kuriális zsellér is letelepedett ek­korra. Anyagi helyzetük - mivel gyakran adtak szállást és ellátást diákoknak ­általában kedvezőbb volt, mint az óvárosi jobbágyoké, hisz kevesebb úrbéri te­her nehezedett rájuk, mint amazokra, és földeket is bérelhettek, melyeket ha­szonnal műveltek. Az 1848-i jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk hosszadalmas és ellen­séges viták forrása lett a Festetichek és úrbéreseik között. A földesúr változat­lanul a „maradvány-" és „foglalásosföldek" bekebelezésére törekedett, és a le­gelő- és erdőelkülönítések is a parasztokra nézve sérelmesen zajlottak le mind Csurgón, mind Alsókon és Csurgósarkadon. Hiába állították a volt jobbágyok és zsellérek, hogy a vitás földeket már nagyapjuk sőt dédapjuk is művelte, Ш. használta, a bíróság elutasította fellebbezésüket. (Az úrbérrendezés befejezésekor, 1861-ben Csurgón 40 4/8 jobbágytelek és 15 zsellér, Csurgó-Üjvárosban pedig az 1868. évi végleges rendezéskor 171 zsellér volt. 4 ) A társadalmi és vagyoni differenciálódás a kiegyezést követő kapitalizáló­dás időszakában fokozódott, tovább nőtt a nincstelen agrárproletárok és napszá­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom