Horváth János: Zichy Mihály emlékmúzeum Zala, 1979
kritika elmarasztalta. Hasonló sorsa lett az Emlékmúzeumban kiállított nagy méretű olajképének, a „Modern Szirén"-nek, amelyen a művész társadalmának romlottságát és annak következményeit aka.nta bemutatni és megbírálni. A haladó eszméket hirdető Zichy tulajdonságai jó mederre találtaik egyik legkedvesebb műfajában, az írott szövegeikhez kapcsolódó rajzaiban, az illusztrációkban. Ha végigtekintjük azoknak az íróknak a névsorát, akiknek műveit Zichy 'illusztrálta, feltűnik ezeknek az a közös voná'sa, hogy mindannyian bátran síkra szállottak népük szabadságáért, a hazafias és demokratikus eszmékért, és nem riadtak vissza az egykori társadalmi állapotok visszásságainak gúnyolásától, pellengérre állításától. A 60as évek szellemi átalakulásában Zichy a szabadsághős Byron Don Jüanját illusztrálja, akinek alakja a száműzött Puskin és Lermontov művei (kapcsán rokonszenvre talált a haladó orosz polgárság körében. Az orosz írók műveinek illusztrálása mellett - egy lipcsei műkereskedő felszólítására - Shakespeare Faístaffját illusztrálja, aimely művei a vízfestés páratlan készségű mesterére vallanak. 1871-ben Zichy az angol trónörökös meghívására részt vesz a skót vadászatokon. A 12 skóciai napot megörökítő rajzon a ködös északi hegyeknek s állatviláguknak szuggesztív, természethű képét adja. Itt készült rajzai közül egyik toll rajza látható a zalai múzeumban. Ugyancsak őrzi az emlékmúzeum a skót nép fáklya- és kardtáncát megörökítő rézkarcát, mely néprajzi adatainak pontosságával és érdekességével jelentős. Jellemző Zichy alkotómódszerére, ahogy kedvelt témáit hosszú éveken át újabb és újabb változatokban érleli. A Falstaffok, a Faust, a Petőfi és Lerrnontov^illusztrációk témái végigkísérik szentpétervári, párizsi, nizzai, zalai — majd ismét Szentpétervárra visszatérő — vándorlásaiban. Az Emlékmúzeum számos tárgyat őriz, amelyek arra vallanak, hogy Zichy, illusztrációi készítésékor, milyen alaposan készült fel a szereplő személyek történelemhű ábrázolására, a korhű atmoszféra hiteles érzékeltetéséra. Ezt mutatják a Kaukázusban, pontosabban Grúziából származó fából, fémből készített népművészeti, iparművészeti tárgyaik, amelyeket a XII. században élt RusztaveHi illusztrációkban láthatunk viszont. „Rusztavelli nagyszerű eposzának, a Tiigrisbőrös lovagnak illusztrálása Z'idhy részéről a cári Oroszország kizsákmányolta nép kulturális forradalmának támogatása volt" — írja B. Suipka Magdolna Ziahy illusztrációiról írt tanulmányában. Az illusztrációik művészi értékei, az a szerep, amelyet a Zichy illusztrálta eposz a grúzok múlt századi nemzeti mozgalmában játszott, a kiadvány félévszázados egyeduralma és nem utolsó sorban Zichy személyéneik varázsa, az illusztrációkat megelőző élőkép rendezői szereplése magyarázzák a Grúziában ma is lépten-nyomon tapasztalható rendikívüli népszerűségét. Zichy nem bizonyult rossz jósnak, amikor azt mondotta: ,,úgy hiszem, hogy nevemnek odafenn a Kaukázusban jó emlékét hagytam hátra." 1885-ben kezdett hozzá Zichy „Az ember tragédiájának" illusztrálásálhoz. E hatalmas mű azt a viaskodást tükrözi, amelyet Madáchban a francia forradalomból született polgári társadalomnak az ellentmondásai váltottak ki. „Az Ember tragédiája" Madách korának és a magyar nemzetnek problémáiból született. Időszerűségét, a haladásért vívott szívós harc dráímai erejű és költői remekművű fogalmazását Gorkij is elismerte. Egykorú adatok szerint Gorkij hozzákezdett a mű fordításához, és tudomásunk van arról is, hogy Zichy egyik Madáoh-illusztrációját lakásának falán helyezte el.
