Horváth János: Zichy Mihály emlékmúzeum Zala, 1979

Zichy bölcselkedő hajlama - amely pedig művészetére annyira jellemző - ezekben a képékben alábbhagy, illetőleg csak ott jut 'kifejezésre, ahol Madách bölcselete a saját szemléletével találkozik. Zichy alaptermészete nem volt pesszimizmusra hajló, s ezért Madách vívódásaiibon úgy és azokon a helyeken kapcsolódik bele, ahol a madáchi küzdelem is az ember hősi harcát tükrözi, a fejlődés, a haladás érdekében. Művészete másik csúcspontja az Arany János balladáinak illusztrálása, melyhez öreg kofában fogott Zichy. ,,Ezen megrendeléseimben teljesen szabad kezet adtak, reménylem is, hogy ezek a rajzok minden tekintetben tökéletesebbek lesznek ciz Ember tragédiájánál" - írja 1892-ben. Az illusztrációk száma munkája hevében messze túlnőtt az eredeti terveken. Illusztrátori tapasztalatának teljes érettségével az előző munkából szűrt kritikáik felmérésével, igazi mesteri kedvteléssel rajzolta a művész ezeket a műveit, 1892-től 1897-ig. Előző illusztrációival szemben, most új megoldással gazdagította művészetét. A könyv-illusztrálás klasszikus törvénye értelmében: megteremti a betű és a rajz legszorosabb kapcsolatát, úgy, ahogyan az az illusztrálás régi fénykorában történt. Az Arany-balladás illusztrációnak első kiadása 1894-ben jelent meg, abban az esztendőben, amikor Zichy Miháily 50 éves jubileumi munkásságát ünnepelték Oroszországban és itthon. Zichy a hazai méltatást hosszú levélben köszönte meg, amelyben többek közt ezeket írja: ,,A szeszélyes sors hazámtól igen messze és életem legnagyobb részére száműzött, összeköttetésem hazámmal hosszú éveken át tökéletesen megszakadt. Tudtam, hogy hazám szenved. Azon lehetetlenség, hogy ezen bajon semmi tekintetben sem segíthetek, életemet itt a távolban elszomorította. Annál nagyobb örömmel és nagyobb készséggel ragadtam meg minden alkálimat, mikor hazáim megemlékezvén távolban élő fiáról, akármiféle szolgálatáért hozzám fordult. Teljes szívemmel örültem a fölelevened és jelein és mindavval, amit Isten adott, a felszólításoknak teljesítésére szolgáltam . . . Többször hangoztatták, hogy nem tekintve azt, vagy amazt, mindig magyar maradtam. Hol itt az érdem? Aki oly szerencsés volt, hogy magyarnak szülessen, az holtig az marad ..." Zichy Mihály egészségét élete utolsó szakaszában gyógyíthatatlan betegségek támadták meg. „Úgy érzem - írja 1903^ban —, hogy csak ez az erőltetett munka tart fenn: anélkül összeroskadnék." A reá törő betegségek lassan teljesen úrrá lesznek rajta. 1905 tavaszától már nem hagyhatja el szobáját, tehetetlenül fekszik, és figyel a külvilág eseményeire: az 1905-ös orosz forradalom hatalmas erejű megmozdulására. 1906. február 29^én Zichy Mihály meghalt. Gazdag, sokrétű életművének méltatói egytől egyik rámutattak, hogy művészetével a haladás eszméit szolgálta, és mint zseniális illusztrátor, virtuóz akvarellista, s a rajz felülmúlhatatlan mestere, eredetien és hatalmasan emelkedik ki a magyar festészet történetéből. Művészete egyetemes viszonylatban is maradandó értékű. Zichy Mihály zalai műtenmében az egykorú újságcikkek tudósítása szerint „minden úgy maradt, ahogy a nagy festő elhagyta." A család hűségesen, megbecsüléssel és kegyelettel őrizte Zichy hátrahagyott műveit, levelezését, gyűjteményeit a Mester végakaratának megfelelően: „Mint minden gyűjtő örülök, ha valaki érti, becsüli és élvezi a műtárgyakat, de rémítően haragszom, ha valami hanyagságból megromlik vagy elvész". Zichy közel félévszázados oroszországi tartózkodása alatt gyűjtött páratlan értékű nép-