Horváth János: Tavaszi tárlat, 1979

TAVASZI TÁRLAT A SOMOGY MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEK KOLLEKTÍV KIÁLLÍTÁSA SOMOGYI KÉPTÁR, KAPOSVÁR 1979. ÁPRILIS 27 - MÁJUS 31. MARCALI MÚZEUM 1979. JÚNIUS 14 - JÚLIUS 15. A Tavaszi Tárlat elé Sokszor halljuk, idézzük a mondatot: „Somogy festők hazája. . ." A századforduló körüli évtizedek gazdag rajzása az állítás igazához megfelelő tényanyagot szolgáltat. Ennél kevesebb figyelem jut viszont a miértre. Véletlen lehet-e, hogy a megyében élő vagy innen elszármazott lírikusok verseiben erőteljes a képszerűség, a festői hatásokra törekvés? A jelenkori költészet egyik kiemelkedő egyénisége írta, hogy a „színek és formák harmóniáját" Somogyban tanulta meg. Az itteni táj és a flóra szinte kínálja ezeket. A szelíd lanikák, erdőkkel határolt síkok, érdekes dombhátak és persze a Balaton mindig eleven forrásai voltak és lesznek a somogyi piktúrának. A Samogyból indult alkotók csaknem mindegyikéről elmondható, hogy koloristák. Ez a jegy ma is elsőrendű fontosságú. A színek kifejező erejének szerepe nyilvánvaló ezen a tárlaton. Főleg az átmeneteknek, az egyéniséghez mérten kikísérletezett kolornak tulajdoníthatunik jelentőséget. Csak így — az alkotói énnek megfelelően - lehet építkezni vele, legyen a technika foltszerű vagy az elemek vertikális