Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Betyártörténetek Szántódon A betyárvilág érdekesebb eseményeiről sok-sok mendemonda maradt fenn Somogyban. Szántódpuszta közel esett az erdőkhöz, természetes, hogy a betyárok ide is belátogattak. A szántódiak azt hallották az öregektől, hogy a régi időkben a cselédeknek vasvillát kellett ragadniuk, és úgy mentek ki az erdőre a betyároknak a keresésére, akik a majorból valami állatot akartak elvinni. Azt is mondják, hogy egyik rejtekhelyük itt volt a mocsár legmélyebb vízén, a szérűskert közelében. A Feneketlen-tóban volt kikötve egyik csónakjuk, abban tartották a húst. A hasított birkát, disznót kákával, csalánnal, miegymással takarták le a legyek elől. Aztán belökték a csónakot a nádas közepébe. Este, ha kellett, érte jöttek. A hajdani számadó kanász kőhegyi pincéjében is sokszor megfordultak a betyárok, mert ezek összejátszottak a pásztorokkal, kanászokkal. Az apátsági kondából el is tűnt néha egy-egy süldő, vagy a juhnyájból egy-két bárány. Szántódon Sobri Jóskát és a Koppány völgyéből ide látogató Patkó Pistát emlegetik az öregek. Mesélik, hogy a Komlósgödörnél szoktak leskelődni a betyárok. Mikor a szántódiak Zamárdiba menték vásárolni, embereket láttak megbújni a bokrok mögött. Kérdezgették egymást az asszonyok, milyen emberek ezek. Az egyik asszony azt mondta, jó emberek. Nem bántják a szegényt, még pénzt is adnak neki. A másik azt mondta, ronda emberek azok, félni kell tőlük. A betyárok kihallgatták a beszélgetést. Meglesték, mikor jön visszafelé az asszony. Megfogták és gombostűt vertek a talpába. Egy visszaemlékezés szerint Sobri Jóska anyja Szántódon halt meg. Temetésén a gyászolók között megjelent egy drótostót is, hátán a bátyújával. Mindenki csodálkozott, hogy az a drótostót mennyire siratja a szegény aszszonyt. Csak a temetés után derült ki, hogy ki volt a drótostót, Sobri Jóska maga. Álruhában jött el édesanyja temetésére, hogy meg ne ismerjék. Azt is emlegetik, hogy a tihanyi révhez egyszer vidám, jókedvű lakodalmas nép érkezett. Lova s kocsikon jöttek. Kérték a révészgazdát, vigye át őket, Zalából hoznak menyecskét. Mindenkit megkínáltak hússal, borral, süteménnyel, még az ott ólálkodó pandúrokat is. Miután a menet átjutott a Balatonon, akkor derült ki, hogy a lakodalmas népség Sobri bandája volt, akik Zalából szöktek át a somogyi erdőrengetegek felé. Nem volt közöttük egy nő sem. A menyasszony is férfi volt: mellét kendővel tömték ki, hogy mutatós legyen. Néha a tolvajt is betyárnak nézték a szőlőhegyen. Egy ember kiment a pincéjéhez, hogy a szőlőjét őrizze. Ott talált egy idegent a szőlőrendek között, szedegette a szőlőt. A gulyások, kanászok, jártak ilyen fehér ingben akKor meg a betyárok. Odament hát és rávágott a cséppel. Az ember elesett, mozdulatlan lett. No, ez meghalt, gondolta magában. Odavonszolta a pince eresze alá, és lefektette a szénára. Azután hazafutott, hogy elújságolja a dolgot, mi történt. Kérte, hívta rokonait, hogy segítsék az embert gyorsan eltüntetni. 93