Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Mire a segítséggel együtt kiértek a szőlőbe, az embernek hűlt helyét találták. Mire aztán meglett a szüret és az új bor is kiforrt, valaki belopódzott a pincébe és az összes hordókból kiengedte a bort. El nem vitt semmit, de a bor mind a földé lett. A fejbevágott ember bosszúja lehetett ez. Talán egy betyáré? A betyárok, ha megszorultak, többször beüzentek a pusztákra, hogy ennyi meg ennyi kenyeret, húst vagy bort küldjenek ki nekik az erdőbe, egy bizonyos helyre. A kért adagot kivitték. A pusztaiakat nem is bántották. Egy másik szájhagyomány azt mondja, hogy a Patkó-testvérek bizony riogatták a puszta népét. Be-beüzengettek, hogy holnap délben ebédet vigyenek ki a nagy fához 12 személyre. A levest „fekete tikból" főzzék, hosszú tésztát tegyenek bele. Meg hozzanak pirított „tikot" rizzsel és egy jó nagy tál túrósrétes* is, no meg ennyi meg ennyi pénzt, mert ha nem, eljönnek és leégetik az egész majort. Mit tehettek? A betyárok kérését, fanyalogva bár, de teljesítették. Tudták, hogy amit a Patkó testvérek megígértek, azt meg is tették. Aki az ételt kivitte, annak kanalat keliett vinnie, ez volt a titkos jel, hogy nem árulóval van dolguk. És velük együtt kellett ebédelnie, bizonyításképpen, hogy nincsen méreg az ételbe keverve. Sobri Jóska romantikus szerelme, hajszolt élete meghatotta a somogyi egyszerű emberek szívét. A nyolcvankét éves Nebojsza néni emlékezete megőrizte a dalt, amely Sobri Jóska és Répa Rozi szerelméről szól: „Répa Rozi Biliegében Játszik a Sobri ölében. A nyakát által szorítja, Száját csókra igazítja. Sobri Jóska bő gatyája, Kivarratta figurásra. Répa Rozi varrta rája, Ö volt a kedves babája. Sobri Jóska Biliegébe, Búsan néz a gyertyafénybe; Ha möghalok, mi lösz veled, Ki védi az életödet?" Sobri az üldözői elől Somogyba menekült. Tolna megye határán, a lápafői erdő szélén, heves harc után, utolsó töltényével főbe lőtte magát. A közeli nagy hársfa alá temették. Répa Rozi eszelősen, gyalog, keresésére indult. Már csak a sírját találta. Aztán elbujdosott. Hogy hol van, hova lett, ki tudja? Ezt kérdezte a híres író, Eötvös Károly is a múlt században, mert ő sem tudott erre a kérdésre felelni. Egyik forrás szerint Répa Rozi is rabságba esett, gyermeke pedig bujdosás közben itt halt meg a kőröshegyi öreghegyben, éhen. így szól a dal: 94