Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A közös kemence a két legfontosabbat nyújtotta az embernek: a kenyér sütését és a hús konzerválását, ami az életet biztosította.

135 Népszokások, hiedelmek a pusztán Szántódpuszta lakossága a háború után nagymértékben kicserélődött. A régi törzscsaládok közül csak néhány tsz-do!gozó és nyugdíjas maradt a pusztán. Az öregek közül már sokan meghaltak, vagy gyermekeikhez költöztek innen. Az újonnan jöttek nem tudtak a régiekkel egy igazi közösséget alkotni. A keveredett lakosság között pár apróbb népszokás él még, több már végleg kiveszett. Mire emlékeznek még az öregek? A pusztai fiatalság kedvenc szórakozása volt a „muzsika". Vasárnap délután összejöttek a ház végében, egy legény citerázott, a másik „hermonikázott", a többiek pedig táncoltak (1920-30). Máskor a ház előtt söpörték föl az udvart, és ott az öreg Tapolcai bácsi vagy Major bácsi muzsikájára csárdást táncoltak. Volt, aki hegedűjével kontrázott és segítette a muzsikát. Ennek a hegedűje azt mondta: ,, düjjfő, düjj-fő, düjj-fő". És ezen nevettek sokáig. Néha énekeltek is. Akkor ez a nóta járta: Két csillagot láttam fönn az égen, Mind a kettőt homályosan nézem. Mind a kettőt homályosan nézem, Volt szeretőm, de elhagyott régen! A Luca-napi szokások napjainkig megőrződtek. Luca napján a gyermekek ,,kotyolni" jártak. Saroglyán vitték a tuskót a házhoz, behömbölygették az ajtón, szalmát szórtak széjjel, miközben ezt mondták: „Kitty-kotty, kittykotty, majd hajnal lesz, majd megvirrad, szólnak a kakasok a góréba. Kendteknek annyi csibéje legyen, mint égen a csillag, földön a fűszál. Kendtek lányának akkora csöcse legyen, mint egy dóri-korsó (dóri-korsó—mázatlan, nagyméretű cserépkorsó). Kitty-kotty, kitty-kotty majd megvirrad, szólnak a kakasok a góréba". Azt is szokták még mondani: „Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát!". Egy variáció szerint a háziak rostát hoztak, egy pohárból azon át vizet öntöttek a lucázó gyermek fejére, miközben ezt mondták: „Pi-pi-pi-pi-pi-pipi-pi, egyetek kis csibéim!". A kotyolók kaptak egy marék diót, aszalékot vagy süteményt és továbbálltak. Luca napján cserépbe vagy valamilyen edénybe búzát is vetettek. Naponta langyos vízzel locsolgatták. Csakhamar maroknyi, szép búzavetés lett belőle. Ádám és Éva napján a Luca-napi búzát a karácsonyfa alá tették. Mikor már „megcsúnyult", a baromfiaknak adták, hogy jó tojók legyenek. A Luca napján az ablak közé tett 12 gerezd fokhagyma jóslatát mindenki ismerte. Minden gerezd egy hónapnak felelt meg. Ha szárazak maradtak, száraz hónapot, ha nedvesek lettek, nedves hónapot jelentettek. Gyertyaszentelőkor a napsütést figyelték: ameddig besüt a nap, addig be88