Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A konyha sokkal világosabb, barátságosabb. Itt mindig meleg van. Itt fogadják a vendéget is. A szobaajtót csak karácsony tájban nyitják ki a vendég előtt, hogy a szoba rendjét és a karácsonyfát egy percre megpillanthassa. A konyha nyitva áll mindenki előtt. A konyha közepén asztal van, székekkel. A konyhaszekrény, a „kredenc" tele van edényekkel. Tetején „kibolondítva" áll a vasaló és a rézmozsár (sidollal fényesítik és smirglivel csillagokat súrolnak felületükre). A beépített, zöldmázas tűzhely közelében a falra akasztva tündököl a réz habverő-üst, mint az ünnepi hangulat tükrözője. Büszke is rá a háziasszony. Ragyogása azt jelenti, hogy ez már nem „cselédi nyomorúság", hanem a jobb mód, a „kissé felemelkedés" mércéje. Az ajtó melletti ablak előtt olvasó asztalka, székkel. Az asztalon terítő, azon kalendárium, újság, imakönyv, szemüveg. A falon giccses falvédő, kefe- és fésűtartó. A rajzszöggel fölerősített falinaptár valamelyik újság ajándéka. Az ajtó mögött fogas. A tűzhely közelében vizespad. A sarokban görcsös botok. A madzagra akasztott fedők ragyogó sora és a felmosott padló tisztasága figyelmeztet, a háziasszony szorgalmas, jó dolgos, tisztaságszerető! A lakás rendje a pusztán jó részben a háziasszony kezétől és hozzáállásától függött. Rendes asszony rendet teremtett a lakásban, felsikálta a „gádort", felsöpörte az udvart. De akadt olyan is, akinek ablakán váratlanul bekopogott a gazdatiszt. „Nyissa csak ki az ablakot, mert ez eddig nem volt kinyitva se télen, se nyáron!" E lecke után ő is többet törődött a lakással. Vasárnap a leányok is segítettek. Megjöttek a miséről, nekiláttak a takarításnak. Rendbetették a lakást, aztán felöltöztek és sétálgattak a gyümölcsösben vagy a vasút mellett, az állomásnál. Húsvétra rendszeresen kimeszelték házukat a cselédasszonyok. A pusztán volt két meszes pince. Innen annyi meszet vihettek, amennyi kellett. Később lakatot tettek a pince ajtajára, mert idegenek is rákaptak a mészre, és sokat elpocsékoltak belőle. Azóta szólni kellett a gazdának, ha mészre volt szükségük.

133 A cselédek étrendje A konvenció éppen csak az évi kenyeret biztosította. A melléje valót az ügyes és szorgos cselédasszonynak kellett a kukoricaföldből, a kiskertből és a negyedes földekből, kiskertből és alkalmi napszámokból kigazdálkodnia. A terményt jórészt az állatokkal föletetve értékesítették. Megélhetésük alapja a kimért gabona és az évenként leölt 1-2 hízó volt. A tehéntartás megadása óta élelmezésük változatosabb, jobb, egészségesebb lett. A tej, aludttej, tejföl, túró, vaj sokat jelentett a cselédasszonyok kezében. Általában egyszerű, hagyományos, gyorsan elkészíthető ételeket főztek. Étrendjükben sokat szerepelt a krumpli, bab, káposzta, a füstölt hús, szalonna. Nyári idényben élelmezésükbe a tököt, répát és a paradicsomot is beiktatták. A kukoricalisztet téli időszakban kiegészítőnek használták. 83