Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

dégfogadó, az endrédi kocsma, a teleki malom, az irtásföldek, legelők, szántók béréből is származik. A majorságtól távol eső sarokföldeket ugyanis egyeseknek adták ki bér fejében. A gazdaság mérlege a következőket mutatta: összes bevétel 20 686 ft 25 kr összes kiadás 12 504 ft 94 kr marad tisztán, adót nem számítva 8 181 ft 31 kr A kiadás rovatban konvenciókra, vetésre, sertésekre, birka nyírásra, napszámokra, ménesre, birkákra, az épületek karbantartására és egyébre kifizetett összegek szerepelnek. A ménes és a szőlő bevétele az elszámolásban nem szerepel. A ménes felfejlődőben lehetett még, a bort pedig nem adták piacra. A 8000 ft-nyi tiszta bevétel a jó gazdálkodást mutatja. A 6000 holdon felüli somogyvári uradalom, közel háromezer holdas szántóterületével, az 1875— 76-77. években, a három év átlagában 16 500 ft-os eredményt ért el. Szántód négyszer kevesebb szántón megtermelte ennek a felét

88 Somogyvár 94 fő mezőgazdasági személyzettel dolgozott, Szántód 28—30 fővel. A gazdálkodás irányvonalát a következőkben foglalhatjuk össze: gabonafélék termelése az ugarolás elhagyásával, áttérés a vetésforgókra, kapásnövények és takarmánynövények nagyobb körben való termelése, majd modern táblásgazdálkodás a gépesítés mérsékelt bevezetése mellett. A szőlőművelés és a ménes felfejlesztése, a sertéstenyésztés fokozása, a szarvasmarha-tenyésztés belterjessé tétele. A juhászat megszűnt. Előtérbe 'került a hústermelés. Gazdálkodásuk eredményes volt. Az adósságot nem ismerték. A cselédeknek pontosan mérni tudtak minden évben. Kinn a ménes A lótenyésztés általános felkarolását még Széchenyi szorgalmazta 1829ben. 1835-ben már Lótenyésztési Társulat alakult Somogyban is. A „hetesi gyepen" voltak az első futtatások. Czindery László ladi, az Inkeyek iharosberényí, Zichy János nágocsi és gróf Festetics Miklós hetesi gazdaságában híres ménesek voltak.

89 A minőségi lótenyésztés vonalán - amely magasabb jövedelmet hozott - Szántód sem akart lemaradni. A ménes magvát a majorban tartott 15-20-25 anyakanca és az ott tartott mének alkották. A két- és hároméves csikókat a rév környékére helyezték ki. A végtelennek tűnő balatoni legelő jó levegőt és tág mozgási teret biztosított az állatok számára. Itt fejlődött, erősödött, gazdagodott az a ménes, amely a szántódi gazdaságot a XIX. század második felében és a jelen század elején oly híressé tette. Téves azonban az a felfogás, hogy ez lenne hazánk legrégebbi, legelső ménese. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy az I. András király által adományozott ménest ide, Szántódra hozták át, amely megszakítás nélkül meg is maradt a legújabb időkig. 49