Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

Szántódpuszta sokban különbözik a többi majorságoktól. Egyedülálló jellegzetességét a következő vonások szabják meg: 1. változatos térszín; ; 2. tágas, ligetes (hat udvaros) elhelyezés; 3. célszerű megoldások. 1. Vizsgáljuk a térszínt. A puszta maga a tengerszint fölött 140 m-re kiemelkedő dombon épült. A kápolna magánosan a domb tetejére került A majorság a domb északnyugati kis fennsíkját foglalja el. Az ólak, szérűk már a fennsík alacsonyabb peremén kaptak helyet. A település formáját a térszínen kívül az úthálózat is befolyásolta. A puszta alatt közvetlenül egy széles földút vezet. A régi írások ezt az utat „Kőröshegyi nagyút" néven emlegetik. Az út állítólag római kori nyomvonalIon halad. E széles útról egy bekötő út vezet a kastély előterébe. Ez az É-D-i irányú út voltaképpen a település tengelye. Valamikor - más út még nem lévén — a széles földúton nagy volt a forgalom. A Székesfehérvárról Kanizsa felé tartó, a Kőröshegy felől Fehérvárra menő, a Zamárdin és a réven át Veszprém felé igyekvő kocsikaravánok és vontatott szekerek megesteledve szívesen betértek a közeli Szántódpusztára, ahol biztonságosabban virraszthattak áruval megrakott szekereik fölött. Az út nagy forgalmából és a puszta közelségéből eredhetett, hogy á pusztán, egy majorság közepén vendégfogadót kellett nyitni. Mihelyt a rév felé vezető utat megépítették (1848-ban), a forgalom az új útra terelődött át, a vendéglő megszűnt, épületét már a gazda lakásává utalták ki. E kocsma előtti útvonal lehetett a főutcája a török előtti Szántódnak is, amelynek házaiból, épületeiből semmi sem maradt. Az újból betelepített falu (1715) e mellé az út mellé kezdte építeni hajlékait. Ide került a vendégfogadó, a 6-8 családot befogadó cselédházak, később az emeletes magtár, a múlt század közepén pedig a kastély, a nagypince, az intéző lakása és gazdasági épülete, istállója és a parádéskocsis lakása. Zamárdi felől ugyancsak egy bekötő út, a hársfával szegélyezett földút vezet a kastély előterébe, a nagypince elé, a domb keleti szegélyén. A harmadik út a kastély előteréből ágazik ki egyenesen északra tartva, a berken át a rév felé. A puszta fogattal való megközelítése legkönnyebben Zamárdi felől történhetett, magasabb vezetésű, száraz földúton. A pusztáról a rév felé való közlekedést az ingoványos talaj és a pocsolyák sora nehezítette. A magas vízállás néha el is rekesztette az átkelést. A kőröshegyi út Csemetekert előtti szakasza annyira sáros volt, hogy a fogatok elakadtak, vagy a szántóföldek peremén kerülték ki a sártengert. A földvári út (7-es műút) egyenes folytatásában levő, régi, óriásnyárfákkal szegélyezett réten átvivő utat is említhetnénk, ez azonban legelő volt, és csak száraz nyarakon lehetett közlekedni rajta a szérűskerten át a major közepe felé. A 7-es műút megépítésével a puszta egycsapásra kikerült a sártengerből. A gyermekek könnyebben járhattak iskolába, a bevásárlók a boltba, a dolgozók a fürdőtelepre, az utasok a vasútra. A puszta autóbuszmegállót is kapott. 35