Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

így néz ki a hajdani udvarház (Feltehetően ez volt Pálóczi lakása) A szántódi dombtető mindennapi sétahelye lehetett, innen szemlélhette a Balatont, a gyönyörű tájat. Szeretett Szántódon tartózkodni. Egyik levelében tréfásan írja: ,, . . . az én nyugodalmamnak helye, nekem oly drága lakás, hogy minden fél esztendőben előre kell fizetnem mind a haszonnak, mind a gyönyörűségnek az árát. . ."

m Ha mi, a késői utódok, a szántódi dombon járva az ő kedves dallamvilágában felidézzük szellemét, megértjük, hogy a szelíd Balaton ilelke virágzása, a háborgó Balaton németgyűlölete volt. Jellasics emberei Szántódon 1848. szeptember 21-én István nádor Szemesig hajózott Jellasics elé, hogy jobb belátásra bírja. Mivel a Balaton vizén veszteglő hajón nem volt kitűzve a fekete-sárga lobogó, Jellasics nem mert a hajóra menni. A nádor meg félve, hogy a hadak fogságába esik, nem mert a partra kiszállni. így a találkozó elmaradt. A hadak megindultak a Balaton mentén. A falvakat elözömlötték. A kiéhezett katonák kenyeret, húst, bort keresték a házaknál. A baromfiakat lelövöldözték, a szilvafákat megkopasztották. Ahol már megvolt a szüret, a pincéket is sorra feltörték. Gerendát vettek a vállukra, neki-neki lendültek, úgy zúzták be az évszázados, vastag tölgyfaajtókat. Ahoíl idejük volt, ökröt, disznót, birkát sütöttek. 31