Piller Dezső: Szántódpuszta, 1978

A csapat Szántódon az uraságot kereste fel. A jószágkormányzó elébük ment, és vendégül látta a tiszteket. No, meg is hallotta később, hogy milyen ember az, aki az ellenséggel egy asztalhoz ül. A tisztek, miután a lakomán jó hangulatba jöttek, gabonát, állatokat, bort, pálinkát, vajat, szénát, fát kértek a kormányzótól. A kormányzónak is meg volt kötve a keze, mindent ő sem adhatott. Amit adott, nem elégítette ki őket. A horvátokban hirtelen fellobbant a gyűlölet szenvedélye, és most már követeltek. Két napon át dorbézoltak Szántódon, s végül is tolvajláshoz folyamodtak. Megtehették, náluk volt a fegyver. Az istállókból állatokat hajtottak el. A magtárból megtöltötték a lőszert és élelmet szállító szekér- és kocsikaravánjukat. Mivel az éjszakák már hűvösödni kezdtek, még az ölfarakósból is jól megrakodtak. Az egykori jelentés szomorúan sorolja fel a károkat: „Tihanyi apátság részérő! 1848. évi szeptember 23-án és 24-én részint követeltetett, részint pedig elraboltatott Szántódról" с jegyzékben. A gabonában, állatokban, borban, pálinkában, vajban, szénában, fában elvitt értékek összege 9744 ft 30 kr-t tett ki. A kártétel súlyosan érintette Szántódot és az apátságot is. Zamárdin nagy szélben, viharos időben vonult át a sereg, mely másnap Siófok és Kiliti között tartott pihenőt. A Szemes felől közelgő utóvéd csapat ezekhez akart felzárkózni. A zamárdi erdőkből kitörő népfölkelők azonban tönkreverték és szétkergették őket. A pákozdi csata után visszaszivárgó horvát katonák közül sokat agyonvertek a nádasokban, falvakban és a szőlőhegyek területén. Igy álltak bosszút rajtuk Magyarországon történt „hívatlan látogatásukért".

61 Szántód felvirágzása Az apátok a török korban elveszett birtokaik hasznát a megmaradt birtokok fejlesztésével akarták pótolni. Szántód, kedvező helyzeténél fogva, a kiemelt központi birtok szerepét töltötte be, a környéken levő egyéb uradalmi birtokok körében. (Zamárdi-Tóköz, Balatonendréd—Jaba, Kapoly.) Már a XIX. század elején javaslatot tettek a szántódi birtok gazdasági fellendítésére, a gazdaság igazi felvirágzása azonban a század közepére esik. Grassó apát a lakatlan falvakat népesítette be. Lécs Ágoston nagy építkezéseivel Tihany fényét emelte. Vajda Sámuel a szőlőhegyi rendet teremtette meg. Szántód kiépítését és mai formáját Bresztyenszky Béla apátnak köszönhetjük.

62 Bresztyenszky Béla (1838-1850-ig apát) - mint gyakorlott jószágkormányzó — az apáti székből nagy hozzáértéssel, rutinnal, újszerűen oldotta meg a puszta felépítését, amely azelőtt bizonyára más képet mutatott. A kívánt épületeket a megfelelő helyre, tágasán, embernek, állatnak, gazdaságosságnak és a célszerűségnek megfelelően készíttette öl. A régi cselédházakat (gerendás házak) felújíttatta. 1839-ben a révnél nagyméretű, minden igényt kielégítő vendégfogadót építtetett, lábaspajtával, nagy udvarral, istállókkal (Révcsárda).

63 32