Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
IV. Néprajz, régészet
építészet formakincsét konzerválja Zala, Vas és Somogy megye területén. A félköríves záródásé, jellegzetes alapozástechnikájú kis téglatemplomokról szóló első összefoglaló tanulmányok már megjelentek.4 A gótika XIV. századi alkotásai a legkevésbé kutatottak. A XV. században - elsősorban a második felében - épült emlékek kutatása jelenleg folyik és e téren már számos új eredményt sikerült elérni. Ez a korszak, melynek kutatásával foglalkozom, és amelyről bővebben szeretnék szólni. Koppány Tibor hívta fel a figyelmet arra a pálosokhoz köthető műhelyre, amely főként Kinizsi Pál birtokairól kiindulóan a Balaton-felvidéken működött, és amelyhez a mai Zala területén is köthetők emlékek.5 Elsősorban a zalaszentmihályi templomot érdemes említeni. Folyamatban lévő kutatásaim egy másik, hasonló korú emlékcsoportra irányulnak. Az ezeket alkotó mesterek tevékenységének kezdetét is Mátyás uralkodásának időszakára lehet helyezni, de működésük átnyúlik a XVI. századba is. A Zalában jelenleg található, e műhelyhez kötődő alkotások egy nagy mecénás személyével hozhatók kapcsolatba. A Vas és Zala megyékben birtokos középnemesi Egervári család birtokközpontja a zalai megyehatáron, a középkorban Vashoz tartozó Egerváron volt. (Jelenleg Zala megye.) A XIV. század elején a hatalmi villongások során a vár elpusztult.6 A család központját a szomszédos, már zalai birtokára, Fancsikára helyezte át, ahol Egervári Mihály, 1402-ben Zsigmond király engedélye alapján várat épített. A cölöpökre alapozott négyzet alakú mocsárvár volt a család fészke egészen 1476-ig. A család legkiemelkedőbb tagja Egervári László volt, aki a középnemesi sorból Mátyás és Ulászló alatt, az ország főrendjeinek sorába emelkedett. Közéleti pályáját mint bécsi várnagy kezdte,9 majd váradi várnagy, a püspökség kormányzója,10 rövidesen zalai főispán lett.11 1476-ban már horvát-szlavón-dalmát bán.12 1485-ben ő a királyi aulicusok kapitánya,13 1490-ben pedig báni méltósága mellett Szilézia és Lausitz kormányzója is.14 Pályafutását 1496-ban mint Magyarország tárnokmestere fejezte be.15 Pályafutása alatt hatalmas birtokadományokban részesült, kezében mérhetetlen vagyon halmozódott fel. Jelentős érdemeket szerzett a déli végeken. Bonfini írta róla: „e derék és különös okosságú férfiú elhalálozását a dalmát köztársaságra nézve is veszteségnek tartom.” Műveltségéhez szolgáljon annyi adalék, hogy írni is tudott, saját könyvtára volt, amelyből ma is őriznek műveket az Egyetemi Könyvtárban.16 Mindezzel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy Egervári László nyilvánvalóan nem maradhatott és nem is maradt érzéketlen a király udvarából kisugárzó új szellem iránt. Építő tevékenységének nyilvánvaló célja az volt, hogy személye és családja fényét a kor többi főrendjéhez méltóvá tegye. 1476-ban kapott engedélyt a királytól egervári és fancsikai várainak újjáépítésére.17 Ezen engedély birtokában építették fel várkastélyát Egerváron, azon a helyen, ahol ősei első várukat a tatárjárás után emelték. Következő lépésként ugyancsak Egerváron ferencrendi kolostort emelt, amelynek templomát nyilvánvalóan a család sírtemplomnak szánta.18 Fancsikán finomművű kápolnát emeltetett.19 Ezek az épületek, stílusjegyeik alapján egy sajátos későgótikus műhely alkotásai, amely műhely már nem maradt érzéketlen a reneszánsz iránt sem. A várról tudjuk a legkevesebbet, mivel azt a XVI. század elején teljesen átépítették. A legkedvezőbb a barokk köntöséből kibontott ferences templom és 212
