Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
IV. Néprajz, régészet
a legtöbb részletet az 1974-76-ban feltárt fancsikai kápolna anyagának vizsgálata nyújtja. Ezúttal csak a műhely legjellemzőbb stílusjegyeit emelem ki. Az építkezéseken kizárólag téglát használtak, követ még elvétve sem. Az összes tagozatok, díszítőelemek terakottából készültek; így a boltozati bordák és zárókövek, az ablakok keretelése és mérművei, az ajtókeretek, párkányok, lépcsők. A boltozatok a zárókövek alapján, amelyeket Fancsikán találtunk, paleri rendszerűek, négy borda-indítással. A záróköveken Fancsikán címerpazsokat alkalmaztak, ezek közül előkerült az Egervári család és Várady család (Egervári László anyja) címere. A bordaprofilok jellegzetesen későgótikusok, vagy a kétszer vályúzott típust, vagy ennek egy változatát szarv alakú taggal alkalmazták. A ferences templomban csak a szentély volt boltozott. A leletanyag egyrészt a várból származik, ahol a falakba másodlagosan beépítve találták a helyreállítás során,20 másrészt a ferences kolostortemplomnak a barokk korban leszűkített ablakaiból elsődleges és másodlagos helyzetben is.21 A legnagyobb mennyiségű anyag a fancsikai kápolna feltárásából származik.22 A terakotta legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nagy méretű előreformált agyagelemek alkotják, melyek kiégetése magas szintű technikai gyakorlatot is feltételez. A boltozati bordák 40-60 cm hosszúak. A műhely Egervár környéki működésének kezdetét a várépítési engedély kapcsán 1476 utánra tehetjük. i49Őjban Egervári László halálakor a kolostor építés még tartott, és nem volt befejezve - az ásatási adatok bizonyítják - a fancsikai kápolna sem, amelyet egy adat 1490-ben már épülőnek mond.23 Az egervári építkezések a mecénás halása után kitört családi viszály miatt nyilvánvalóan akadoztak, majd megszűntek. A kolostor építését a XVI. század elején Egervári Bereck fejezte be. A műhely működését az ország területén egyelőre csak vázlatosan lehet megrajzolni. Annyi azonban már biztos, hogy a speciális gyakorlatú építőműhely Mátyás főurainak építkezésein tűnt fel. Legkorábbi megjelenése az Ellarbaohok monyorókeréki uradalmának templomain mutatható ki.24 Valószínűleg innen érkeznek Egervárra, ahol kisugárzásukat a csácsi rk. templomon és a vasvári kolostoron is meg lehet figyelni. Rozgonyi Klára, Egervári László özvegye Kanizsai Györgyhöz megy feleségül,25 és ezt követte a műhely Kanizsa környéki megjelenése.26 Kanizsai Dorottya férje révén került a műhely Erdélybe is. Az alapvető kérdés, a műhely eredete, még korántsem tisztázott. Tudjuk, hogy Mátyás palotaépítésének korai szakaszából terakotta elemek is ismertek. A terakotta épületdíszek legmagasabb szintű alkalmazási területe ez időben pedig Észak-Itália. Számolni lehet tehát a mesterek észak-itáliai iskolázottságával is. E kutatások még lezáratlanok, remélhetőleg a közeljövőben a még megoldadan kérdésekre is találunk választ. ] EGY Z ET EK Rövidítés: OL. Dl. ■— Magyar Országos Levéltár Mohács előtti oklevelek gyűjteménye. 1. Rómer Flóris: Román- és átmenetkorú építmények hazánk területén. Arch. Közi. X. 1876. 2. Bogyay Tamás: Két Árpád-kori timpanondombormű Zala megyéből Kny. Technika Bp. 1941. 213
