Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
szövetkezetek sertéstenyésztése 31 gazdaságban koncentrálódik - rajtuk kívül még további 29 szövetkezetben kisebb-nagyobb tenyészet van. A termelőszövetkezetek 9 szakosított sertésteleppel rendelkeztek 1976-ban, a bennük lévő férőhely száma 24 513. A juhtenyésztés 1961-69 között emelkedő' tendenciát mutatott az állomány létszámának emelkedésében, ezt .követőem azonban gyors a visszaesés, s jelenleg már a bázis-szint alatt van mintegy 5 000 darabhal. Itt tehát kedvezőtlen tendéncia alakult ki a hetvenes években. A vizsgált időszakban negyedére esett vissza a lóállomány. A fontosabb állati termékek termelése egyenletes emelkedést mutat a legtöbb cikkféleségnél. 1960-ban a 100 ha-ra jutó tejmennyiség 106 hektoliter volt, ez 1975-ben 217 hektoliter lett. Ha az igaz is, hogy a 100 ha-ra számított tej menynyisége megkétszereződött a másfél évtized alatt - de ez csak az állatlétszám emelkedésével függ össze. Az egy tehénre jutó hozamban gyakorlatilag nincs előrelépés. Egy tehéntől 1970-ben 2421, 1975 pedig 2467 liter tejet fejtek. Másfél évtized alatt mindössze 64 liter az emelkedés! Biztató viszont, hogy 1976-ban - egyetlen év alatt - 279 literrel nőtt az átlag. A tojástermelés nem volt jellemző a korábbi években a termelőszövetkezetekre, 1975-ben 18 777 volt a hozam. A termelés gyors ütemű fejlődésének természetes következménye, hogy megnőtt a közös gazdaságok árukínálata. A magasabb árukínálat már az átszervezés első évében jelentkezett. Az árukínálatra és értékesítésre jellemző, hogy 1975- ben 1960-hoz viszonyítva búzából 635, árpából 142, napraforgóból pedig 112 százalékkal volt több az áruértékesítés, borból 11 szeres, kukoricából pedig ötvenszeres volt az áruforgalom. Az állattenyésztés területén is igen figyelemre méltó eredmények születtek a szocialista átszervezés óta. 1975-ben - 1960-hoz viszonyítva - vágómarhából 270, vágósertésből 805, tehéntejből pedig 535 százalékkal volt magasabb az árutermelés, vágóbaromfiból 27 szeres, tyúktojásból pedig 35 szőrös volt az árutermelés. Az igazsághoz tartozik, hogy vágóbaromfiból és tyúktojásból minimális volt az indulási alap, s a 27, illetve a 3 5 szőrös kínálat távolról sem fedezi a népgazdaság által támasztott követelményeket. Nem mondhatunk le a háztáji gazdaságok árutermeléséről. A megyei összes értékesítés százalékában vizsgálva a kollektív gazdaságok árukínálatát - kedvező képet kapunk. Valamennyi terményféleség kínálatában, értékesítésében megnőtt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szerepe, az alapvető termékek szinte mindegyikénél döntő szerephez jutottak. 1960-hoz viszonyítva 197 5-re búzából a részesedésük 46 százalékról 79-re, árpából 64 százalékról 90-re, kukoricából 59 százaléktól 82-re, napraforgóból 83 százalékról 93-ra, borból 10 százalékról 46-ra, vágómarhából 41 százalékról 73-ra, vágósertésből 26 százalékról 59-re, vágóbaromfiból 21-ről 91-re, tehéntejből 27 százalékról 74- re és végül tyúktojásból 1 százalékról 53 százalékra emelkedett. A számok önmagukban is bizonyítják: az átszervezés, a szocialista nagyüzem kialakítása a magyar mezőgazdaságban szükségszerű tett volt. Nem szorul bizonyításra, magyarázatra, hogy a magyar kisparcellás termelés ilyen eredményeket képtelen lett volna elérni. A magyar mezőgazdaság soha nem jelentkezett ilyen árubőséggel a piacod, mint az átszervezést követő alig több mint másfél évtized alatt. Ezt az árubőséget az élelmiszergazdaság - benne az élelmiszer38