Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
V. A szekcióvezetők zárómérlege
világítani képes módszereivel. Így járnak el akkor is, ha egy mű vagy más jelenség történeti vonatkozásait, a társadalomhoz való kapcsolatait vizsgálják: természetszerűleg indulnak ki mindig magából a műből és magából az alkotásból. A történeti megközelítés azonban énnek a jogosultságát elismerve és eredményeit messzemenően felhasználva is a maga művelődéstörténeti kutatásai során egy másik szempontot is egyre fokozottabban érvényesíteni kénytelen: a kultúrának és különböző jelenségeinek és területeinek a társadalom igényeinek oldaláról történő megközelítését. Ilyen módon a saj átlag művelődéstörténeti kutatások nem állhatnak meg a magas kultúra eredményeinél, azoknak kutatásánál, hanem tovább kell lépniük az olyan területek, az olyan produktumok felé is, melyek a társadalom legközvetlenebb kulturális igényeit elégítik ki, és amiket általában eddig a tömegkultúra kifejezéssel jelöltünk meg. A tömegkultúrának és a tömegek életmódjának - ennek kapcsán anyagi kultúrájának és az ezt felhasználó életmódnak - kutatása, így jut egyre nagyobb jelentőséghez a történész művelődéstörténeti kutatásaiban. Pedig e téma kutatása tulajdonképpen hálátlan és nehéz feladat: sok szempontból nehezebb és mindenképpen más természetű, mint a magas kultúra történetének kutatása. A magas kultúra termékeit hozzáférhetővé teszik a múzeumok, az irodalmi alkotáso- Ví>r hozzáférhetővé teszi a könyvkiadás. Ugyanakkor a tömegkultúra szintjén, minél régebbi időre visszamenvén vizsgáljuk azt, nagyon hálátlan a kutatás. E kultúra irodalmi termékei a könyvtárak legeldugottabb részeiben porosodnak, rendkívül nehezen hozzáférhetőek, hiszen nincs is belőlük elég példány; egy ilyen könyvet akárhányszor adták is ki, dlolvasása után mindenki azt nézte, hogyan dobja ki. Pedig valamikor esetleg százezrek olvasták e sárga regényeket, főzetőket, vagy akár a gazdaságbeli tanácsadó könyveket is, amiket ma már senki nem használ, mert természetesen a tudomány fejlődése régen túlhaladta őket. A művelődésnek, a műfajokban tehát egy nagyon széles, magas kultúra és a népi-paraszti kultúra között elhelyezkedő mintegy köztes rétege van, amelynek a kutatása nemcsak nehéz, de hálátlan feladat is: ennek eredményei révén semmiféle falrengető újdonság, vagy tetszetős munka nem születik a ponyvaregényekről irodalom alatti irodalomról vagy kommersz zénéről, gyönge zenéről nem lehet szépen szárnyaló án, tetszetősen írni, ha képzőművészeti alkotásról van szó nem is érdemes reprodukálni őket. De ugyanakkor mégsem szabad elfelejteni: százezreknek, millióknak évtizedeken keresztül ezek jelentették a kultúrát, ezekén keresztül tágult ki anyagi kultúrájuk, ezek által szokták meg azt, hogy hogyan kell egy új korszak technikájához, anyagi, tárgyi kereteihez, gondolkodásához, világához visszanyúlni. Ebből a szempontból, ezeket a nehézségeket ismerve, nő meg azoknak a kutatásoknak és kezdeményeknek a jelentősége, amelyek ezt a tömegek számára megnyíló, a tömeg között élő, a tömegek által használt kultúrát kutatják, vizsgálják - természetesen azonbán mindig annak az előfeltételével, hogy ezt a rendkívül szép és rendkívül nehéz, nehezen hozzáférhető és hálátlanul található tárgyat valóban tudományosan, szigorú rendszereséggel, lehető teljességre törekedve kutatják. Hogy e bevezetés után most már szekciónk munkájára térjek: a művelődésitek ezzel az elsősorban a tömegek és a legszélesebb társadalmi rétegek felé forduló arculatával, ennek az .arculatnak a kutatásával, s rekonstruálásával az utóbbi években már örvendetesen meginduló regionális történeti tanácskozásoknak egész sora foglalkozott. Gondolok itt elsősorban a két dunántúli településtörté-240
