Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
A mezőgazdasági terület megoszlási az országoshoz hasonló képet mutat a négy megyében együttesen. A szántóföld aránya 1895-től 1935-ig emelkedett, majd csökkent, a vizsgált területen mind a négy évben alatta maradt az országos átlagnak, és 1935 és 1962 között nagyobb mértékben is csökkent. Teljesen hasonló képet mutat a szántóterület aránya a Balaton-parti második övezetben, mind a négy alkalommal azonban a négy megye átlaga alatt maradt. Ezzel szemben az első parti övezetben a szántóterület aránya állandóan csökkent, és mindvégig jelentősen alatta maradt a négy megyebeli együttes arányának, illetve a második parti övezet arányának. Míg 1895-ben 11,6%-kal részesedett kisebb mértékben a szántóföld a mezőgazdasági területből az első parti övezetben, mint a négy megye egész területén, addig 1962-ben 16,3%-kal. A második parti övezet esetében ez az érték 1.9%-ról 3,0%-ra emelkedett. Somogy megyében az első parti övezetben a szántóföld aránya 1935-ben volt a legalacsonyabb, amikor a megyei és a második parti övezeti arány a legmagasabb volt, de mindig lényegesen alatta maradt a megyei aránynak, 1931-ben 16,6%-kal, 1891-ben 11,1%kal és 1962-ben is i3,6ü/o-kal. Veszprém megyében is hasonló képet találunk: 1895-ben 9,2%-kal volt az első parti övezet aránya alacsonyabb a megyeinél, 1913-ban, 1931-ben és 1962-ben pedig 13% fölötti értékkel. Legszembeötlőbb a kert és gyümölcs arányának változása. Míg országos viszonylatban és a négy megye viszonylatában is 1895 és 1913 között stagnálást, majd 1935-ig lassú, azt követően gyorsabb ütemű emelkedést találunk, addig a Balaton-parti első övezetben 1895 és 1913 között visszaesés mutatkozik és a kert aránya alatta maradt a négy megye arányának, 1935-re erőteljes fejlődéssel már fölé került és 1962-ben már majdnem a kétszerese. Ezen a képen valamit módosít a szőlőterület aránya, amely Ingadozik, legalacsonyabb 1895-ben volt, majd gyorsan növekedett, aztán ismét jelentősen visszaesett, újabb emelkedést és a legmagasabb értéket 1962-ben érte el. Mindegyik évben azonban lényegesen a két parti övezetben fölötte volt mind az országos, mind a négy megye együttes, valamint a somogyi és veszprémi megyei aránynak. Itt a történelmi borvidékeink és az üdülőövezet szerencsés területi kapcsolódását tapasztaljuk. Mindenképpen az üdülőövezet kialakulásával függ össze, hogy amíg a kert és szőlő együttes területe 1895 és 1962 között országosan 3,7%-ról 6,9%-ra, a négy megyében 4,8%ról 6,6u/o-ra, a Balaton-parti első övezetben viszont 8,2%-ról 16%-ra növekedett. A második parti övezetben viszont aránya mind a négy időszakban alig néhány tizeddel haladja csak meg a négy megyebeli együttes arányát. A rétek arányában a vizsgált időszakban lényeges változás nem következett be. Az első parti övezetben az aránya 2-5%-kal magasabb, a második övezetben a megye átlagának felel meg. A legelő területe csökkenő tendenciát mutat, aránya az első övezetben nagyobb, a második övezetben kisebb mértékben volt magasabb, mint a négy megye egészében. A részlet vizsgálatokra most nem térhetünk ki. Összegezésül tehát egy differenciált kép mutatkozik, míg egyrészről a nagyobb belterjességet jelentő kert és szőlő aránya az első parti övezetben jelentősen, a második parti övezetben csekély mértékben a négy megye átlaga fölött volt, ugyanazt a képet mutatja a belterjesség alacsonyabb fokát jelző rét és legelő aránya is. * * * 19
