Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
A vetésterület megoszlásának9 vizsgálatában hasonlóképpen ellentmondásos problémákat látunk. A vizsgálat során az 1936-38 közötti három év átlagát vetettem össze az 1948. és az 1962. évi adatokkal. A gabonafélék termelése általában valamivel meghaladta az első és második parti övezetben a megyei átlagokat vagy attól csak kisebb mértékben maradt el. Az első parti övezetben a megyei arányokhoz képest erőteljesebb volt a gabonatermelés visszaesése, a második parti övezetben kisebb mérvű volt a visszaesés és az első parti övezethez viszonyítva mindig jelentősebb volt a gabonatermelés. A kukorica termelésénél fontos jelenség, hogy az első parti övezetben mindig lényegesen nagyobb arányú, mint a második parti övezetben vagy a megyék többi részén. Somogybán a második övezet kukoricatermelóse a megye átlagának felel meg, Veszprém megyében fölötte volt. A hüvelyesek vetésterülete mind az első, mind a második parti övezetben a megyei átlag fölött volt, az ipari növények aránya általában alatta. A takarmánynövények változatos képet mutatnak, míg a burgonyatermelés a megyei átlag alatt mozgott. A zöldségfélék termelése Somogybán az első parti övezetben mindhárom időszakban jelentősen meghaladta a megyei arányt, a második parti övezetben azonban a megyei arány alatt maradt vagy csak kis mértékben haladta meg. Veszprém megyében a második világháború előtt az első parti övezetben a megyei átlaggal esett egybe, a második parti övezetben alatta maradt, az első parti övezetben a felszabadulás után emelkedett a megyei átlag fölé, a második parti övezetben akkor is alatta maradt. * * * A részletesebb statisztikai elemzésre az idő hiánya miatt most nem térhetek ki. Az urbanizációs folyamat részeként létrejövő üdülőövezet a városi agglomerációnak egy sajátságos, a várostól területileg rendszerint elkülönülő része. Az üdülők legnagyobb részükben városlakók és az üdülőterületen csak időszakosan tartózkodnak. Ez sajátságos piaci helyzetet teremt, mert az üdülők szükségleteiket túlnyomó részben nem az üdülőterületén elégítik ki, és az ott-tartózkodásuk alatti szükségleteiket sem teljes egészében helyi forrásból biztosítják. Ugyanakkor egyes időszakokban és egyes cikkekben megnövekedett a helyi kereslet és jó értékesítési lehetőség jelentkezik. Ez mutatkozik meg egyes településeknek az idegenforgalmi szükségletek ellátására irányuló törekvéseiről, termelésük megfelelő átalakításáról. A vizsgált időszakban ez az idegenforgalom nyújtotta helyi piaci lehetőség nem jelentett egy olyan állandó és biztos piacot, hogy ez a piac egy speciális termelési tájat alakított volna ki. A balatoni borvidék kialakulása nem kapcsolódott az üdülőövezethez, továbbfejlődésénél azonban ezzel a tényezővel számolni kell. Ha az elmondottak alapján látjuk is az üdülőövezet okozta hatást a környék mezőgazdaságára, a felszabadulás előtti tőkés és paraszti gazdaságok, illetve a felszabadulás utáni első másfél évtized paraszti kisárutermelői és a kibontakozó szocialista szektor gazdasági termelésüket elsősorban nem az üdülőövezet helyi szükségleteinek kielégítésére alapozhatták. Ez csak kiegészítő, bár nem elhanyagolható lehetőség volt. Ugyanakkor a közlekedési viszonyok javulása lehetővé tette a nagyobb távolságokról való szállítást is a hirtelen fellépő szükségletek kielégítésére. A 60-as éveket követően szocialista fejlődésünk eredményei változást hoztak a balatoni üdülőövezet jelentőségében, mely más feltételeket teremt és más 20
