Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

Nagyon régóta él bennünk az érdeklődés és a vágy, hogy nagy szellemi őseink lakhelyeit megismerjük. Petőfi tudjuk, felkereste Széphalmo'n Kazinczy kúriáját, de hiába írt szomorú állapotáról, mire felfigyeltek rá, már nem tudták megmenteni. A mi társadalmunk több mint száz év után is beszámolhat arról, hogy 1970-ben rendbehozták az álmosdi kúriát, amely megható egyszerűségével mindennél jobban idézi Kölcsey emlékét.

Méltán elmondhatjuk, hogy Tolna megye is gazdag irodalmi emlékekben. Ez a táj változatos arculatával, a Duna síkjával, szelídhajlású dombjaival, a szép Völgységgel, a Kapos méntével, s a szekszárdi szőlőhegyekkel, költői-írói alkotások egész sorában szerepel. Babits Itália és Pannónia című tanulmányában így ír erről:

„Az ilyen környezet a fantáziát állandóan foglalkoztatja, s mégsem teszi azt nehézzé vagy sötétté, az ilyen táj az emberi kultúrának legalkalmasabb bölcseje és édes otthona.” Ez a megye valóban mindig fogékony volt az új áramlatok megértésére és befogadására. Vörösmarty itt élte át Perceléknél s a görbői kúriában a megyei ellenállás kibontakozását, mely a reformkor kezdetét jelentette. Garay innen vitte Obsitosát. Petőfi két legszebb diákévét töltötte Sárszentlőrincen. Bezerédj Amália Hídján gyűjtötte össze meséit, Flóri könyvét. Szekszárdon tomboló lelkesedés mellett hangverse’nyez Liszt Ferenc. Vas Gereben, Tolnai Lajos után már Babits Mihályra gondolunk s Rác-Egres puszta Illyés Gyulát küldi nekünk.

A szekszárdi múzeum birtokába létrejöttének első évei óta kerültek irodalmi emlékek. Garay János kéziratainak jelentős része ezekben az első években került gyűjteményünkbe, mint azt a kéziratokon található régi múzeumpeosétü’nk is bizonyítja. Érdekes adatot találtunk ezzel kapcsolatban Babits Mihály, Az én könyvtáram című esszéjében: „Garaynak egy diákköri kiadatlan verskézirata is birtokunkban volt, amit Eötvös József levelével együtt, melyet a kanonok nagybácsihoz intézett - még diákkorombán nagy büszkén a szekszárdi múzeumnak ajándékoztam.”

Később a Garay család tagjai több alkalommal ajándékoztak a költőtől származó emléktárgyakat is múzeumunknak, amelyeket időnkint be is mutattunk.

Első állandó irodalmi kiállításunk 1965-ben valósult meg a megyében. A múzeumi hónap keretében nyílt meg a Petőfi emlékméhes Borjúdon. A kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai készítették. Egykorú kaptárak fogadnak az előtérbe'n, s a méhes kis szobájában kiállított dokumentumok híven idézik Petőfi látogatását, az 1845. szeptember 26-október 7. közötti szép napok emlékét.

Nagyon szép gondolatot valósított meg a Tolna megyei Méhész Szövetkezet, amikor vállalta patronálását, gondozza környékét.

Ez az év egyúttal azért is jelentős volt, mert 1965 szeptemberében kezdtük a Babits Emlékház anyagának gyűjtését, ez volt tehát a kezdete az első tervszerű irodalmi anyaggyűjtésnek. 1967 tavaszára már olyan jelentős emlékanyag gyűlt össze, amelynek segítségével visszavarázsolhattuk a múlt hangulatát, s az enteriőrök egyúttal a költő nagy vallomásos művének, a Halálfiának miliőjét őrzik. Képet adnak a költő gyermekkori élményeiről, s az ablakon betekintő városképben is újra látjuk itten írott verseinek motívumait.

Az emlékanyag az elmúlt tíz év során egyre gazdagodik. 1970 óta gyűjtjük nagymúltú folyóiratunkat, a Nyugatot. Ma már példányai külön szekrényt tölte-186