Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

'nek meg, s az 1908-as év kivételével alig van már hiányunk az egyes évfolyamokban. Megtaláljuk a gyűjteményben Babits műveinek különböző kiadásait is. Külön csoportot képeznek a költő családjának régi kötetei, amelynek egy részén felismerjük Kelemen József egykori híres könyvtárának arany K-betűvel jelzett kötéseit.

Az OSZK Kézirattára 1973-ban átadta tartós letétként Babits Mihály és Török Sophie könyvtárának megmaradt töredékét is, melyet a kutatószobábah helyeztünk el, Babits Mihály kedves bőrgarnitúrájával együtt. Itt folytatjuk a hangszalagos gyűjtést is s nagyobb tárlatvezetések keretében megszólaltatjuk a költő hangját is.

Az elmúlt tíz év során tehát a Babits Emlékház az emlékmúzeumok sorába emelkedett.

Hogy a közönség megszerette, mutatja az évi 24 ezer látogató.

A kettős Vörösmarty évforduló kapcsán, 1975 áprilisában az irodalomtörténeti vándorgyűlés alkalmára a Pincehely melletti Görbőn, az egykori Csefalvay udvarházban, ahol a költő jurátus évét töltötte, múzeumunk kamarakiállítást rendezett. A költő verseinek kéziratos másolataiból, eredeti műveiből, a Perczel család bútoraiból és apróbb relikviáiból összeállított szép emlékanyagot 6 vidéki városban mutattuk be. Véglegesen valószínűleg Bonyhádra fog majd kerülni.

Szekszárdon 1976. október 8-án megnyílt Liszt-emlékszobánk az egykori Augusz-ház toronyszobájában. A kiállítás Liszt Tolna megyei kapcsolatainak, négy szekszárdi látogatásának állít emléket. A gyűjtésünk eredeti Liszt-leveleket, ismeretlen dokumentumokat, eredeti fényképeket és Lisztre vonatkozó múlt századi újságkivágatokat eredményezett.

1976 őszén Garay János családi levelezése visszakerült szülővárosába. A Tolna megyei Levéltár vásárolta meg az értékes, 113 tételből álló anyagot. Jelenleg a szekszárdi régi megyeháza emeletén, a levéltárban mutatjuk be, később majd a Babits Emlékház emeletén a Béri Balogh Ádám Múzeum Garay-anyagával egyesítve Garay-emlékszabát fogunk berendezni.

Végül arra is gondolnunk kell, hogy a szó valódi értelmében emlékhely lehet a táj. Fo'ntos közvetítője lehet az író emlékeinek, ihletője műveinek. „Életed gyenge szál, melyet a tájak szőnek, s múlt dob hurkot a jövőnek.” (Babits.) Egyegy kedves helye a költő emlékét jobban idézi, mint esetleg a lebontott szülőház helyett egy új kiállítás! Századunk gyors átalakulásai nyomán milyen hamar veszti el egy-egy táj jellegzetes arculatát, pedig ezek nemegyszer egy-egy megyét is jellemeztek; védeni kellene! A dűlőnevek és néprajzi tárgyak mellett szinte az utolsó pillanatait éljük annak, hogy egy-egy irodalmi emlékhelyet megmenthessünk.

187