Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

hagyományos értelemben vett parasztság (a „gyalogmunkások” s a termelőszövetkezethez elsősorban a háztájin keresztül kapcsolódók -), s a lényegében munkásként dolgozók elkülönülése.

Erősíti ezt a folyamatot a generációváltás, s a tsz-parasztság életkor és szakképzettség szerinti összetételének változása is. (Az utóbbi években egyre gyakoribbá válik, hogy a fiatalok egyrésze szakmai képesítést szerezve visszatér a termelőszövetkezetbe, vagy már eleve ott szerez szakmát.) A nemzedékváltás, a szövetkezeti földtulajdon arányának növekedése, s a termelőszövetkezeti demokrácia közvetett formáinak fokozódó érvényesülése egyre inkább a termelőszövetkezeti tagsági viszony'nak a munkavállalói oldalát hozza előtérbe. A garantált munkadíjazás általánossá válása, a szociális juttatások szélesedése, a falu kulturális ellátottságának javulása azt eredményezik, hogy a munkások s a szövetkezeti parasztok életkörülményei egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Időszerű és szükséges lenne egzakt módon vizsgálni, hogyan hat mindez Somogy, s a Dél-Dunántúl szövetkezeti parasztságának góndolkodásmódjára. Erre azonban csak a társadalomtudományok különböző ágaiban dolgozó kutatók együttműködő csoportja vállalkozhat a siker reményében. Ügy gondolom, az MTA Pécsi Bizottsága sokat tehetne azért, hogy a munka így folytatódjék.

Felhasznált források:

1. Benke József: A termelőszövetkezeti mozgalom és a tsz-ek társadalmi-gazdasági viszonyainak fejlődése Somogybán. (Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1973.)

2. Kolosi Tamás: Társadalmi szerkezetünk fejlődésének várható tendenciái. (Társadalomtudományi Közlemények, 1971/1.)

3. Somogy megye statisztikai évkönyve 1939 és 1975. (Kaposvár, i960 és 1976.)

4. Vörös Imre: Somogy termelőszövetkezeti parasztsága az egységes paraszti osztállyá válás útján. (Somogy, 1976/1.)

IRODALMI EMLÉKHELYEINK TOLNÁBAN Vendel-Mohay Lajosné

Amikor e korreferátum keretében Tolna megye emlékhelyeit is ismertetjük, önkéntelenül egy évforduló jut eszünkbe. 1967. július másodikára, egy tíz év előtti forró nyári napra kell gondolnunk, amikor megnyílt Szekszárdon a Babits Emlékház. Üjra halljuk Illyés Gyula hangját, amint avató beszédéből idézünk: „Legutóbb Babits Mihállyal voltam ebben a házban, most ahogy átléptem küszöbét, különös változást észleltem. Mintha szentélybe léptem volna. Egy profán, de nagyon gazdagon berendezett, templomi rangra emelt múlt jelenébe. Minden vallás az ősök tiszteletén alapul. S azoknak az embereknek, akik nem hisznek a vallásban, a múlt ősi öröksége szolgáltatja a jelenbén a hitet.”

Ezt választhatjuk mottójául e néhány percnek, mert mindennél jobban meghatározza az irodalmi emlékhelyek szerepét jelenünkben.

185