Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
IDEGENFORGALOM ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Tröszt Tibor Nem csak a kultúrhistória szempontjából becses, hanem mai közművelődésünk számára is tanulságos Eötvös: Utazás a Balaton körül című - tárgykörünkben hovatovább klasszikus értékű - művének azon fejezete, amelyben a füredi magyar színház alapítását írja le. Lelkesedés és ügybuzgalom, jól felfogott nemzeti érdek és széles - az akkori keretek közöt kibontakozott - társadalmi összefogás szülte a balatoni teátrumot. E jelzők természetesen ismerősek; közművelődésünk dolgaiban gyakorta használatosak ma is, ha nem is mindig érdem szerint. A Kisfaludy Sándor által akkor felszított serkentő tűz nélkül nem lehet napjainkban sem eredményes a balatoni kulturális élet. Milyen is ez a kulturális élet? Milyen a múltja, milyenek a hagyományai? Mi jellemzi adottságait, tárgyi és személyi vonatkozásban? Az üdülők sokasága és az állandóan itt élők jóval vékonyabb rétege jelent-e műpártoló közönséget? Vagy lejjebb téve a mércét: jelent-e legalább aktívan érdeklődő tábort? E kérdéseket általában a nyári szezonok kezdetén megfogalmazzuk, gyakra'n a fenntartásokkal és hiányérzettel teli választ is megadva magunkban. Pedig a valóságos válasz maga a gyakorlat: a nyárelőtől nyárutóig tartó programsor, az előadóművészeti és képzőművészeti látnivalók együttese, s ez magába foglalja a konstans értékeket csakúgy, mint a múló eseményeket. Ezt a „választ” természetesen nehéz teljességébe'n érzékelni, jóllehet néhány tünet vagy hiányosság messzemenő következtetésekre ragadtatja a szemlélőt. Korántsem akarom azt állítani, hogy a balatoni kulturális program, még pontosabban az egész műsorrendszer Hánytalak és adósságmentes lenne. Jócskán van sürgető tennivaló, bőven van fejleszterüvaló. Talán az eddigiekből kitetszik: egyik adósság éppen a balatoni kultúrhistória rendszerezett feldolgozása, avagy a teljes közművelődési gyakorlat elemző számbavétele. Fejtegetésem alapjául elsősorban a déli part tapasztalatai szolgálnak,. ám az alapvető, lényegre utaló jelenségek hasonlóak az északi parton is. Nevezetesen: a kulturális szolgáltatások tárgyi és személyi biztosítása - létesítmények és szakapparátus tekintetében - elsősorban a két parti megyét terheli. A Balaton-fejlesztési Tárcaközi Bizottság regionális tervében természetesen helyet kaptak és kapnak kulturális beruházások is, a kezdeményezés - anyagi értelemben is - a megyék részéről szükséges. Végülis nem a gazdaszerep vállalása kérdéses, hanem az arányos - országos - részvállalás a fontos. Hiszen a Balaton nemzeti kincsünk - s ez nem puszta frázis -: hazai és nemzetközi turizmusunk legfőbb színtere, ezzel együtt azonban vitathatatlan a helyi erők primátusa az érdemek és a hiányosságok tekintetében egyaránt. A mai értelemben vett balatoni nyári műsorszolgáltatás több évtizedes múltra tekint vissza. A kulturális: nevezzük nevén: szórakoztató jellegű műsorok számát, színvonalát mindenkor meghatározta az üdülőtelepülések gazdasági, társadalmi helyzete. Nyári térzenék, esti koncertek mellett vándortársulatok léptek fel Füreden, Siófokoln és meghonosodott néhány - talán a mai fesztiválok elődjének tekinthető — találkozó is, mint például a máig is élő Balatoni Dalosünnep, melynek házigazdája a siófoki Dalkör. E kórus az elmúlt évben ünnepelte ioo 178
