Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
hogy az üdülők tejellátása érdekében fejleszti tejgazdaságát. Többek között a lengyeltóti Zichy, a boglárt Gaál Gasziton és a földvári Széchenyi birtok bérlője. 1906-ban tanácskoztak is egy bogiári tejcsarnok felállítása érdekében, de nem lett belőle semmi sem. Zichy Fonyód ellátását akarta monopolizálni, a Széchenyi bérlő pedig a nagy csinna-drattával épülő földvári üdülőhely ellátását akarta egy kézbe venni. Egyik sem tudta szándékát 100%-osan megvalósítani. Gaál Gaszton pedig a gyümölcs- és a szőlőtermesztés mellett kötött ki. A nagybirtokos osztály már a 80-as évektől kezdve nagy propagandát fejtett ki a „Magyar tenger” jelszava mögött, ténylegesen azt az üzleti lehetőséget mérlegelte, hogy az üdülés fellendülésével birtokának forgalmi értéke, vagy kiadott bérleti birtokának díja ezzel megemelkedik. A nagybirtokos osztály annyira birtokos volt ezen a vidéken, hogy még a Balatonnak nagy része is az övé volt, de arra képtelen volt, hogy a termelőerők lendületes fejlesztésével maga is hozzájáruljon a Balaton fejlesztéséhez. Csak egy példát ennek az osztálynak parazita mivolta bemutatására. Földváron a villatelkek ára a 90-es években 40 fillér és 2 korona között ingadozott négyszögölenként. Ugyanabban az időben egy tehén ára 80-200 korona között ingadozott. Ha ezt mai pénzre számítjuk át, elképedünk, hogy menlnyire megsarcolta a földtulajdon-monopóliumával a nagybirtokos osztály a nyaralókat. A XX. század első évtizedében a balatoni üdülésben minőségi változás állt be: megindult a tömeges nyaralás a Balaton partján. A monarchia hegyvidéki fürdői és gyógyfürdői ebben az időben veszíteni kezdtek jelentőségükből. 1910-ben 55 ezer ember fordult meg a Balatonnál. Ebből a déli partra 35-36 ezer ember esett. Különösen sok volt a vendég Siófokon. Ez az az évtized, mikor a Balaton vidékének tej ellátásában ugyanúgy fordulatnak kellett bekövetkeznie, mint ahogyan az Budapesten történt. Éppen annak a vidéknek a parasztsága nyúlt a szarvasmarha-tenyésztés akkor modern fejlesztéséhez, ahol még mindig hatott a filoxera-vész. 1907-1908 körül széles paraszti mozgolódás kezdődik el Zamárdi, Kőröshegy, Kötcse, Nagycsepely, Teleki, Szólád, Őszöd, Szárszó, Szemes, Lelle, Boglár községben, hogy jó: fejős teheneiket szerezzenek be. Állami segéllyel és hitelszövetkezeti kölcsönnel az említett falvak parasztgazdái bonyhádi teheneket szereztek be és megkezdődött az istállózás és természetesen a tejtermelés. Az addig lápi jellegű szarvasmarha-állományban egy lassú csökkenés következett be 1911-re. Ez azonban nem visszaesést jelentett, hanem a hasznosításban fordulatot, mert a lápi tartásra jellemző nagy növendék-állomány helyére termelő egyedek, tenyész- és fejős tehenek kerültek. A Balaton környékének mezőgazdasági ellátása mutat néhány speciális vonást. A nyaralók 60%-a rendelkezett villával. Éppen ez okozta a fordulatot, mert a családok a nyár nagyrészét itt töltötték és ez tartós szükségletet jelentett. A másik sajátosság, hogy csak a nyári hónapokban van nagy fogyasztás. Ez az üzemektől nagy rugalmasságot követelt. Ismerve a korabeli birtok- és üzemviszonyokat, ezt csak a parasztság tudta sikeresen csinálni. Szövetkezetek jöttek létre és egy siófoki tejcsamokos, valamint a veszprémi Tejgazdasági Vállalat vásárolta fel a többi tejet, amelyet az év nem nyári időszakában termeltek és Budapest ellátására fordították. Még abban is törvényszerűség van, hogy a paraszti tejellátó övezet a déli part felső szakaszán alakult ki, mivel az üdülés déli központja Siófok volt. A tejellátás kérdésének lezárására vissza kell térni arra, hogy a Balaton 15
