Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
I. Agrártörténet
partján miért nem tölthetnék be a nagybirtokok azt a szerepet, mint a Pest környéki nagybirtokok és lefejő tehenészetek? Az első világháború előtt, azaz 1912- ben 11 balatoni nagybirtokos majdnem annyi szarvasmarhával rendelkezett, mint egy somogyi járás, de a napi termelésűik csak 5 ezer liter körül mozgott. Egy közös minta alapján tehenészeteket is létesítettek, mert sok helyütt csak 80 tehén állt az istállókban, de szerepük a Balaton tejellátásában jóval kisebb volt, mint a parasztgazdaságoknak, mivel az egész állományból mindössze csak 19,36%-os volt a fejős tehenek részesedése. Somogy megyében 1911-ben a tehén-részesedés az egész állományból 41,7%-os volt, a parasztgazdaságoké 48%-os. Az említett falvak paraszti részesedését sajnos adatok hiányában nem lehet kimutatni. De az eddig elmondottakból is jól látható, hogy hiába voltak a tehenészetek jól berendezettek a balatoni uradalmakban, a parasztság a nagyobb tehén-állománnyal többet termelt. A kérdés végleges lezárására még egy példát: 1936-ban a piaristák Őszödön tehenészetet rendeztek be a Balaton tejellátásának megjavítására. A tehenészetet a volt borjú-, tinóistállóban helyezték el, ahol addig fél rideg szarvasmarha-tenyésztést űztek. A célt, az üzleti hasznot egyáltalán nem titkolták. Erőfeszítéseik azonban nem lettek nagy hatásúak, mert csak három balatoni üdülőhely tejellátásában vettek részt. Végül maradta konyhakerti termelés és az összefoglalás. Ugyanabban a zónában helyezkedett el a konyhakerti termelés, mint a szőlő- és gyümölcstermesztés, csak még keskenyebb övezetben, a parti szakaszra és a lápos részekre korlátozódva. A termelési feltételek nagyon kedvezőek voltak. A felmelegedett Balaton erősen kiegyenlítette a nappali és az éjszakai hőmérsékleti differenciákat. A gyorsam melegedő parti homok, a talaj elegendő vízkészlete lehetővé tette a nyári primőr termelést. A déli part számos üdülőtelepe mellett bolgár kertészek kiterjedt konyhakertészetet űztek bérleti földeken. Ezen kívül néhány lápos határú faluban, mint Ordacsehi és Fonyód - a parasztság szántóföldi zöldségtermesztéssel is foglalkozott. A konyhakerti termelésben is a parasztság vitte a vezető szerepet. Termelésükkel 1945-ig zökkenőmentesen látták el a Balaton partját zöldséggel. A Balaton környékének mezőgazdasági ellátásában a történeti fejlődés során kisebb szerep jutott a gabonatermesztésnek. Magyarországon a gabonakonjunktúra sokkal korábban zajlott le, mint ahogy megkezdődött a tömeges üdülés. Másrészt, mint említettem Bogláron egy gabonakereskedelmi központ alakult ki. Mindez megvolt a tömeges üdülés előtt. A közben kibontakozott balatoni lisztszükséglet csak enyhítette az értékesítési nehézségekkel küzdő gabonatermesztés helyzetét. A húsellátás szintén nem jelentett megoldandó feladatot a történeti fejlődés során. Külső-Somogy hozzátartozott a Dunántúl kukoricatermesztő övezetéhez, a lengyeltóti járásban pedig mindig erős volt a sertéstartás. A paraszti és uradalmi szarvasmarha-tenyésztés itt mindig elegendő vágóállatot tudott biztosítani a balatoni vágóhidakra. Összegezésképpen néhány adattal szeretném megvilágítani a nagy világgazdasági válság éveiből a balatoni üdülés közgazdasági jelentőségét és a mezőgazdaság mikroregionális fejlődésére gyakorolt hatását. Ezekben az években már 120 ezerre tehető az üdülők száma. Naponta 60 ezer állandó nyaraló és 5 ezer átmenő vendég fordul meg a Balatonnál. Már ekkor 20%-uk külföldi volt Napi 300 ezer pengőre tehető az az összeg, amivel az üdülés a környék közgazdaságát 16