Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
A Balaton melletti pedagógiai és közművelődési tanácskozások jelentőségét ennélfogva kettős aspektusból, művelődéstörténeti és művelődéspolitikai szempontok alapján próbálom felvázolni, érthetően lemondva a teljesség igényéről. Lássuk először a már történetinek számító tényeket. Az első, 1966-as tanácskozás-sorozatra - és az azt követő kettőre - Balatonbogláron, a következő négyre a városiasodó, majd várossá nyilvánított Siófokon került sor. A hét rendezvény összesen mintegy húsz különböző témájú, egyenként 3-5 napos tanácskozást foglalt magába; egyes témák periodikusan visszatértek. Ezekre az összejövetelekre valójában jól illett a „beszélgetés” elnevezés: a kötött programokat nemegyszer éjszakába nyúló eszmecserék, szakmai viták követték; s mindezekhez a Balaton-parti nyár adott kellemes, inspiráló hátteret. A kötetlenség, a résztvevőik váltakozó létszámában is tükröződött. A 30-40 fős kerekasztal-beszélgetéseket 120-150 főt mozgósító programok követték. A kezdetleges, tábori - tantermi elhelyezés ellenére a hót év alatt közéi kétezer érdeklődő fordult meg megyénkből és az ország minden tájáról: neves kutatók, művelődési életünk irányítói és gyakorló pedagógusok, népművelési szakemberek. A tervszerűen vagy - esetenként - ötletszerűen megválasztott témák tételes felsorolása helyett itt most néhány olyan tanácskozásra szeretnék utalni, amely programjával, fontos és időálló mondanivalójával országosan is rangot vívott ki magának, felkeltette a szakmai közvélemény figyelmét és maradandó hatást gyakorolt egy-egy szakterület fejlődésére. Elsőként a nagyobb hányadot kitevő közoktatási tanácskozások közül szeretnék kiemelni néhányat. A „beszélgetéseknek” programszerűen vállalt feladata volt a pedagógus-továbbképzés ösztönzése, továbbfejlesztése; az alkotó, a szakmai közszereplést vállaló pedagógusmagatartás erősítése. Ezt szolgálták mindenekelőtt az országos pedagógiai lapok és folyóiratok szerkesztőinek közreműködésével több ízben is megszervezett szerző-olvasó találkozások. Visszatérő, s az 1960-70-es évek fordulóján közoktatásunkban fontos szerepet betöltő rendezvények voltak az iskolatelevíziós konferenciák (közöttük az 1969-es nemzetközi konferencia), valamint a gyermek- és ifjúsági irodalomnak, a könyvnek és az iskolai könyvtárnak a nevelő-oktató munkában betöltött szerepét elemző, ugyancsak nemzetközi kisugárzású tanácskozások. Nemegyszer fórumot találtaik olyan, a szakmai közvéleményt foglalkoztató, de a „hivatalos” szakmai fórumokon addig mellőzött vagy elhanyagolt kérdések is, mint pl. a szocialista nevelő-tanuló viszony, a korszerűség és a formalizmus értelmezése a didaktikában, a pályaválasztás és a munkaerő-gazdálkodás vagy a gyermek- és ifjúságvédelem társadalmi összefüggései, amelyekben az itt kidolgozott és közzétett ajánlások jelentették az első lépéseket a teljesebb tisztázás felé. Méltányolható az a törekvés is, amely a közművelődés napjainkban elfogadott értelmezéséhez egyengette az utat az iskolai és az iskolán kívüli művelődés közös feladatainak számbavételével (mint p'1. a diákszínjátszás vagy a honismereti tevékenység); illetve egy-egy „határterület” gondjainak megvitatásával (földrajzi névgyűjtés; a helytörténet és a honismeret; a könyvtárak, a levéltárak és a múzeumok együttműködése stb.). A fontosabb tanácskozások súlyát növelte, hogy a szaksajtó híradásain túlmenően több konferencia anyaga helyi, vagy országos kiadványokban is hozzá-150
