Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

1. hétköznap 108.000 főre,

2. szombaton leérkezők

szálláshely biztosítva 72.000 főre,

szálláshely kapacitáson felül 42.000 főre,

3. vasárnapi kirándulók

•szálláshely igény nélkül 120.000 főre,

összesen: 340.000 főre

emelkedett a hétköznapi, a szombati és a vasárnapi érkezők három rétegének az összegeként.

Az üdülőnépesség számának rohamos növekedése egyre feszültebb állapotokat teremtett a Tó környékén. 1974-bén a vendégek száma - az egész Tó körül - már megközelítette a 2 milliót, a hétvégi kirándulóké pedig a 4,3-5 milliót, és ennek a forgalomnak a 60%-a a déli parton bonyolódott le, zömmel a a júliusi és augusztusi hónapokban.

A BRT és BKFP népességszám tervezete így ellentmondásosan alakult. Míg ugyanis a dléli parton a BRT telítettsége esetében 33.100 fővel számolt, a BKFP (1975 utánra) ugyanakikor 65.900 fővel. Mindezekkel szemben már az 1974. évi tényszám elérte a 47.350-et. A tényleges növekedés a déli parton 26,6%-ot ért el. Talán az sem érdektelen, hogy a népességnövekedés 98%-a a somogyi oldalon a bevándorlás eredménye volt. Ez az 1970-re, mintegy 10.000 fővel megnőtt népességszám növekedés 92%-a a Te környéki 6 legnagyobb település közül 4 somogyi településre: Siófokra, Bálato'nboglárra, Lellére és Fonyódra összpontosult, s mindenütt a települések nagysága és funkciója befolyásolta a növekedést.

Miután a terveik becslései szerint a balatoni csúcslétszám 640-650 ezer ember volt, ezt a számot a parti települések - így a somogyiak is - már 1974-ben elérték - kívánatos volt e tervek figyelembevételével - egy új regionális terv előkészítése (3 vagy 4 ötéves terv időtartamára), miután a rohamos növekedéshez szükséges fejlődés már aligha képzelhető el jelentős beruházások nélkül. (De a Tó üdülési struktúrájának a fejlődéséről szólva - ha a tervezett (1980. évi arányokat és bázisidőpont (i960, évi) arányait a közbeni esztendők tényszámaival egybevetjük - megállapíthatják, hogy az üdülési férőhelyek száma 1960- 74. között csupán csak Fonyód-Balatonfenyves térségében növekedett a BKFP tervétől ellentétes irányban, Balatonmária-fürdő és Keresztúr térségében azonban már tervellenes csökkenésről beszélhetünk.)

* * *

Fürdőkultúránk szocialistakori szakaszában nézzük meg, hogy a mezőgazdaság - a tájkörzeti termelési és ellátási struktúra kialakításában - mennyit és mennyiben lépett előre? Hogy e táj művelési arculata átalakulóban van, abban kétségtelenül nagy a szerepe a Balatonboglári Állami Gazdaságnak és a többi mezőgazdasági szocialista nagyüzemnek, de a közöttük lévő és termelő háztáji kisüzemnek és a nyaralók „Balaton-kertjeinek” is.

A kérdés jelentőségével már a második világháború előtti agrártörekvések is tisztában voltak. A kapitalista tőkés és paraszti agrárgazdaságok termelése azonban éppen ekkor stagnált - a kapitalizmus utolsó esztendeiben —, amikor

42