Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
pedig a balatoni üdülőövezet és fürdőkultúra fellendülése következett be hazánkban, ennélfogva a Tó környéki mezőgazdaság nemcsak az üdülőövezetek számára termelt, hanem más piacdkra is, jóllehet - a közlekedési viszonyok javulása következtében - mindez már jó piaci lehetőségeiket jelentett számára a Tó üdülőkörnyezetében. A Balatoni Szövetség a háború előtt és alatt a Földművelésügyi Minisztérium gazdasági intézeteinek kertimag feleslegét - például - mindig kiosztotta a kistermelők között a Balaton vidéki kertészkedés programjai érdekében. Ezt tette a Szövetség siófoki telepe is a palánták díjmentes szétosztásával, minta-zöldséges telepének a kiépítése után pedig még élelmiszerellátó szövetkezet létrehozásán is fáradozott. Korszakunkban pedig, amikor az üdülőövezet jelentősége egyre félelmetesebb arányokban bontakozik ki előttünk, - mindezek már új feltételeket és feladatokat jelentenek a Tó környék mezőgazdasági nagyüzemei számára csakúgy, mint a háztáji gazdaságok számára, mindazonáltal speciális termelési övezet még nem alakult ki! Sajnálatos, hogy akkor, amikor a Balaton környék regionális tervének a VÁTI által elkészített felülvizsgálata megtörtént (1974-ben), részletes agrártörténeti és agrárgazdasági elemzése nem készült, s így nem kerülhetett az több mezőgazdasági szakember és agrártörténész tekintete élé. Ezért maradhattak válasz nélkül a terv elemzésének azok az általános érvényű megállapításai, melyek a táj kedvezőtlen természeti adottságaira (felszíni kötöttségek, nagyméretű erózió stb.), változó színvonalú állattenyésztésre és közgazdasági adottságaira visszavezethetően csak arra szorítkoztak, hogy a régióban művelt szántóföldi növénytermesztés következtében sem a kertészeti ágazat, sem pedig a gyümölcskultúra nem tudja - már csak a gyümalcsállomány iszerkezeti összetételénél fogva isam - az üdülési szezon igényeit kielégíteni, jóllehet a terv elemző felülvizsgálatakor már e közismert elvi megállapítások helyett a konkrét tennivalók útjait és módozatait kellett volna keresni: az üdülőövezet hatását a régió mezőgazdasági termelési struktúrájára a fürdőkultúra szolgálatban. Így csak két általános megjegyzésre szorítkozhatunk: a) Tóparton a történelmi borvidék leszűkítése, valamint b) az egyéb zöldség- és gyümölcsövezet kapcsán. a) A déli partot nem sorolta a tervezet a történelmi borvidék régiójába, osupán asalk „jóbortermőhely” másodosztályú kategóriájába (Balatonboglár, Balatotnlelle, Látrány, Balatonmária, Kőröshegy stb.), noha a tájon a „történelmi” jelző igazolására aligha találhatnánk perdöntőbb bizonyítékot, mint Somogy megye XV. századi címere, amely már 1498. január 6-án kiadott szövegébe és címerrajzolatába vette azt a könyökben behajtott izmos férfikart, amely „három szőlővenyigét, vagyis zöldellő szőlődombot fog át, rajtuk három levél és két szőlőfürt, melyek ugyanazon venyigékről csüngenek alá.” A helyes jelképmagyarázatot maga az oklevél az alábbiakban fogalmazta meg: „A szőlővenyigék, s a róluk csüngő fürtök pedig a föld termékenységét és a bor minőségét jelképezik: ebben a vármegyében ugyanis olyan bőségben van a bor, hogy országunk leggazdagabb megyéihez lehet hasonlítani.” („Palmites autem et botri dependentes fertilitatem terrae et vini denotat abundanciam, cuius in illő comitatu tanta abundancia est, ut cum aliis regni no-stri opulentioribus comitatibus conferri potest.”) .E bortermő vidék nagyobbik fele a megye északi részére terjedt ki: Boglártól - Kőröshegyen keresztül - Gamásig nyújtva határait. De azzal sem ■43
