Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
dók voltak. Az első terveket 1957-ben az Építésügyi Minisztérium készíttette a VATI-val, amelyet két kardinális szervezeti lépés követett. A fejlesztés megvalósításának és tervszerűségének legfőbb zálogaiként az ÉM 1957 márciuisába’n balatoni főépítészt nevezett iki, s vele párhuzamban újraszervezte a Balatoni Intéző Bizottságot, amely előbb a KPM, 1964-től pedig a Minisztertanácshoz tartozóan az Országos Idegenforgalmi Hivatal alá tartozott. Amikor pedig az OIH 1967-ben megszűnt, feladatát és jogkörét a belkereskedelmi miniszter vette át. Ezekben az esztendőkben készük el a Farkas Tibor és munkatársai által kidolgozott Balaton-környék regionális tervezete (BRT), amelyet a kormány 1023/1963. sz. határozatával hagyott jóvá. A Balaton-fejlesztés 20 éves terve elsődleges céljául a külföldről érkező idegenforgalom komplex kielégítését jelölte meg, a hazai üdültetés kiszolgálását csupán másodikként tüntette fel, a gyógyhelyek korszerűsítésével egyetembén. Csak ezek után tűzte maga elé az egyéni nyaralás, a hétvégi forgalom, a családos gyermeküdültetés kérdését, majd általában a Tó körüli kulturális élet és a tavi sportok fejlesztését. A 20 éves tervben 19 kiemelt községben akarták teljessé tenni 1980-ig a közművesítést, 24 kisebb községben pedig csak a Tó körüli centrumok kiépítését, a vízellátás megoldását, a strandok, az üdülők színvonalának emelését, valamint a vendéglátóipar kulturált szolgáltatásának az emelését. A 20 éves terv mindezen felül fel akarta számolni a településkultúra múltból örökök elmaradottságát is, korszerű üdülőhelyi centrumokká való kiépítésüket tervezte, s mindezeken túl az üdülőhelyi úthálózat jelentős javítását is el akarta végezni. Kétségtelen, hogy e tervnek a egyes közműágazatok fejlesztése volt a legfontosabb feladata. A vízellátás, a csatornázás és szennyvíztisztítás, a villamosenergia-ellátás és a partvédelem sürgős megoldása - különösen a déli parton, ahol a víz helyeinkén 1-1,5 m elmosásával rombolta évente a partot. A nádasok területe pedig a déli parton: 1600 hektáron, 68,5%-kal növekedett. Az 1963-ban jóváhagyott terv újabb revízióra szorulván - a Gazdasági Bizottság 1967-es határozata alapján - elkészült a Balaton-fejlesztés műszaki-gazdasági koncepcióján alapuló Balaton Központi Fejlesztésének Programja (BKFP) 1968-ban, amelyet a kormány 1043/1969. sz. határozatával hagyott jóvá. Ez a terv már a távlati fejlesztés legfőbb adatait is tartalmazta a hatodik ötéves terv záró évéig: 1985-ig. A fejlesztés beindítására a Bailaton-fejlesztési Tárcaközi Bizottságot is létrehozták és kormányrendeletre Központi Balatonfejlesztési Alapot is teremtettek 1969-ben. Ezeket a tervezeteket azonban - időközben - felül kellett vizsgálni, módosítva és kiegészítve mindazzal, ami szükségessé vált az ország belső turizmusának a robbanásszerű növekedése és a külföldi idegenforgalom emelkedése következtében. Ezt a felülvizsgálatot 1974-ben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet el is végezte, az EVM területrendezési főosztályának a megbízásából azzal a céllal, hogy a tervezett koncepciók és a folyamatban lévő szükségletek és beruházások közötti összhangra és eltérésekre figyelemmel legyen. A felülvizsgálat indokoltságát az az egyetlen adatsor is ékesen húzta alá, hogy 1974-ben a csúcstelítettség a déli parton az i960, évi 171.000-ről, majd az 1970. évi 241.ooo-ről
