Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
igen súlyos károkat szenvedett. A Balaton körüli vendéglátcipari üzemek épületei a háborús események következtében nagy számban tejesen elpusztultak és az üzemeket - elenyésző számú kivétellel - teljesen kifosztották, úgyhogy igén sok üzemben még egy ágy, lábas, sőt egy fakanál sem maradt.” A Balaton újjáépítésére az első lépéseket a megyében a főispán tette meg, aki a felszabadulás első nyarán 600.000 pengőt utalt ki a Tó fejlesztésére és közellátási kormánybiztosként - csepp a tengerben - különféle gyermeknyaraltatási akciók részére igyekezett tejet, vajat, sajtot és tüzelőt biztosítani, különösen támogatva ezáltal a meginduló szakszervezeti üdültetés kezdeti lépéseit és a Nemzeti Segély gyermeknyaraltatási akciót. Az alispán első lépésiként (a felszabadulás után) az üdülőhelyi bizottságok létrehozásán fáradozott, valamint a part menti községek pótadója 5%-ának gyógy- és üdülőhelyi díjak fedezésére való fordítását szorgalmazta. A Balaton újjáépítésére az első országos lépéseket a Balatoni Munkabizottság tette meg az Egészségügyi Tanács elnökéhez benyújtott adatfelmérésével és javaslatával. A miniszterelnök kezéhez kerülő beadvány az alábbiakban foglalta össze a múlt mulasztásait újjáépíteni szándékozó tennivalókat: 1. A Balatonnak be kell töltenie predestinált, de a múltban elhanyagolt szociális hivatását. 2. Ki kell elégíteni a népegészségügy szolgálatát. 3. Alkalmassá kell válnia - kivételes idegenforgalmi célokkal összefüggésben - nemzetgazdasági feladatok megoldására. A javaslat legfontosabb feladatként azt sürgette hogy a Balaton már a felszabadulás első nyarán „a háború és kiváltképpen a német megszállás és nyilasgazkorszak alatt elcsigázott munkásság egészségének megjavítására, a munkásgyerekek egészségbeli megerősítésére irányuló célkitűzéseknek és általában a népegészségügy kiszolgálásának” alkalmas eszköze lehessen. A Balaton közérdekű egyészségügyi kiaknázásában fontos szerepet biztosított a beadvány a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete által létrehozott fürdőorvosi szakosztálynak és az Egészségügyi Tanácsúak is. A javaslat - figyelemreméltóan - felvetette a Balaton melletti három vármegye mezőgazdasági termelési rendszerének a Tó közellátási érdekeivel való egybehangolását, a közlekedés megjavítását, a magán- és középítkezések szabályozását, a Balatondíultusz továbbfejlesztését. Javasolta továbbá azt is, hogy a Balatoni Munkabizottság az 1929. évi fürdőtörvény alapján alakuljon át a Népjóléti Minisztérium égisze alatt működő Balatoni Intéző Bizottsággá. A felszabadulás utáni újjáépítés lassú folyamatában az 1948-as esztendő azonban már mindenképpen jelentősnek volt mondható! A lassan növekvő idegenforgalom már 1949-ben megközelítette a háború előtti vendégforgalom nagyságát, különösképp nagy szerepet játszott a déli parti települések közül e teki'ntetben Fonyód, Balatonboglár, Balatonföldvár és Siófok. E növekedés új elemeként és tényezőjeként, de alapvető meghatározójaként is - ekkor indult útjára a szakszervezeti vagy vállalati üdültetés hatalmas folyamata, amely hoszszú időre szinte alapját képezte a belföldi idegenforgalomnak. A szervezett üdültetésnek így vált legfőbb bázisává a Balaton, a tóparti szállodák és panziók javarésze került a szakszervezetek és vállalatok kezelésébe. A szocializmuskori fürdőkultúra történetében - másfél évtized múltán - kardinális változások történtek. A korszak vízválasztója az 19 5 7/5 8-as esztén-140
