Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
körte 10 398 cseresznye 6 262 kajszi 4 212 mandula 628 gesztenye 434 Ez a táblázat is arról tanúskodik, hogy a mostaninál korlátozottabb lehetőségeket is kihasználatlanul hagyó vidék mezőgazdasága alig-alig mutatta jeleit a tájkörzet kialakulásának, nagyon halványan e folyamatot csak az őszibarackállomány „viszonylagos” túlsúlya jelezte. (Korántsem e gyümölcsfajta később nemesített koranyári változatáról ván szó!) A gyümölcstermesztés - különösképp a nyári gyümölcsöké - paraszti jellegű volt az üdülőövezetben. A szekérrel piacra vitt mozgóárusítás a századfordulót követő évtizedekben még el tudja látni a nyaralók igényeit. Az üdülők nagy része ugyanis ekkor még külön lakott, külön főzött, többnyire parasztházakban, tehát automatizáltan is vásároltak, amennyiben a szállásadók zöldségeskertjei e szükségleteket nem fedezték. Amikor a tömeges üdülés keretei tágultak a déli parton, s a bérleti bolgár kertészetek is tevékenykedni kezdtek, ekkor is a paraszti árutermelés látta el a bővülő piacokat, még a tejtermelésben is az istállózó paraszti tehéntartás járt elöl a déli parton, a húsellátást azonban már csak a nagyüzemmel együtt tudta biztosítani. A mezőgazdaság paraszti termelőerői ennek következtében jelentősen gyarapodtak, a Tó melletti régié jómódú polgáriasodó vidékké alakult át a megyében. Az elmondottakból egyértelműen következett számunkra az a tény, hogy a kapitalizmuskori egyre növekvőbb dinamikájú fürdőkultúra részére a Tó-környéki mezőgazdaság nem tudta megtermelni a szükséges terményeket, nem tudta kielégíteni a fürdőzó'na felvevő piacát. A déli parti gyümölcs- és zöldségövezet kialakulni nem tudván, csupán csak a hagyományos agrártermelés útját járta a Tó-környéki mezőgazdaság, a tájkörzeti agrárgazdaság nem tudott megvalósulni. 3. A szocializmuskori fürdőkultúra A felszabadulás esztendejének tavaszán ádáz csatazaj vette körül a Margit-vonalba beépített Tó környékét a második világháború fináléjában. 1944. decemberétől 1945. áprilisáig a Balato’ntcl a Dráváig több mint 4 hónapon keresztül, mintegy 25 kilométeres sávban — 93 kiürített somogyi község és 65 puszta területén - állófront vágta keresztül a megyét. A nagy menekülés idején a zsúfoltan megtelt nyaralók kiürültek, a tájékozatlan nagyurak és polgárok a veszély árnyékától is tovarebbentek. A parti szállodák, a panziók, a nyaralók a hadihelyzet következtében 6o-8o%-os kárt szenvedtek. Ugyancsak idézhetjük az 1945. évi miniszterelnöki iratok között található, s a Budapesti Nemzeti Bizottság 1464/1945. számú határozatával életre hívott Balatoni Munkabizottság 1945. jún. 2-i beadványának néhány sorát is: „A helyszínen végzett adatfelvételi munkák legelején máris fájdalmas megdöbbenéssel kell arról jelentést tennünk, hogy a Balaton és a Hévíz, mint az ország legnagyobb és legfontosabb gyógy- és üdülőhelye, a háborús események következtében 139
