Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
vételre és 768 pengős kiadásra emelkedett. A háború utolsó esztendejére: 1944- re készített költségvetés összege pedig már elérte a 6440 pengőt. E háborús költségvetés összegének hirtelen növekedése már természetesén összefüggésben volt az általános drágulással, a munkabérek emelkedésével és az inflációval is. Még azonban ennél a viszonylag magasabbra szökött költségvetésnél is a marcali járás főszolgabírójának kellett sajnálkozva megállapítania a szerény költségvetési tételek láttán, hogy a fürdőhelyi bizottság az utak, a közterek és gyalogjárdák fönntartására semmit sem tudott fordítani, parkfenntartásra is mindössze csak 200 pengőt, portalanításra pedig 500 pengőt. Az öntözést is csak a község vizeslajtjával tudták elvégeztetni. Az utak, a terek világítására mindössze csak 200 pengőt tudták előirányozni és szinte szégyenkezve írta le az indoklás egy pár új petróleumlámpa beszerzésének a szükségességét. Az utak, terük tisztántartására is csak 300 pengőt tudtak előirányozni, szemétkihordásra pedig mindössze 40-et. Az üdülőstrand fenntartására is csak 360 pengőt, új kabinok létesítésére pedig 1500 pengőt irányoztak elő. Szúnyogirtásra is csak 280 pengőt, s illemhely fenntartására is csak 100 pengőt tudtak előirányozni. A költségvetés gyógyterem és olvasóterem létesítésére és fentartására még csak nem is gondolhatott. De nem gondolhatott az üdülőhely turisztikai lehetőségeinek a fejlesztésére, a művészeti és népművészeti törekvések támogatására sem, és 'nem állíthatott be egyetlen fillért sem a partvédelem és szabályozási tervekre, jóllehet a Balaton áramlása állandóan pusztította a strandfürdők partjait. Ezek megvédéséhez az üdülőhelyi bizottság - így - kénytelen volt a Balatonberényi Legeltetési Társulat támogatását is igénybe venni. A déli part két délnyugati üdülőhelyi bizottságának a költségvetései után a Balatontól keletre fekvő települések üdülőhelyi bizottságainak is vizsgáltuk jóval nagyobb zárszámadási eredményeit. E költségvetések ugya'n jóval felülmúlták - már az utolsó békeasztendőben is - a szerényebb üdülőhelyi költségvetéseket, mindazonáltal ezeknek a keretei is szerényebbnek voltaik mondhatók - még a Tó „fővárosi övezetében” is - alig érték el a községi költségvetések 4,45- i8,4iu/o-át, a délnyugati üdülőhelyek költségvetései pedig mindössze csak 2,90- 8,93%-át képezték a községi költségvetéseknek. Az 1930. évi községi költségvetések zárszámadásainak adatait ugyanazon községek területéin működő üdülőhelyi bizottságok 1933. évi költségvetésével is összevetettük, s megállapíthattuk, hogy ez utóbbi kiadások összegei alig érték el a községek kiadásainak a 2,90-18,41%-át. Az üdülőkultúra sajátos problémáival és feladataival elsősorban mindenhol - a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályok alapján működő — fürdőegyesületek foglalkoztak. Az üdülőhelyi telek- és villatulaj donosok érdekeinek képviseletében ezek az egyesületek fáradoztak elsősorban az üdülőhelyek kulturális, egészségügyi és fürdőügyi viszonyainak az ápolásán, erősítésén és fejlesztésén. De a Balaton-kultusz érdekében a társadalom összetartását és összefogását is szorgalmazták, gondoskodtak az üdülők kéiiyelmérő.1, és szórakozásáról is, de a balatoni sportélet fejlesztése érdekében is sokat fáradoztak. Az egyesület tagjai jogi személyek is lehettek és olyan teljes jogú állampolgárok, akik az üdülőhely területén ingatlannal bírtak és az üdülőhely fejlesztése terén érdemeket szereztek. Az üdülőegyesület legfőbb szerve a közgyűlés volt, amelyen a tagok 1/3-ánaik kellett jelen lenni ahhoz, hogy határozatképes legyen. A közgyűlés D5
