Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

Jellemző, hogy a felsorolt négy költségvetési ágazat még meg sem tudta közelíteni a fürdőkultúra fejlődésére direkt és indirekt hatásokat tevő igazgatási kiadásokat, amelynek végösszege 177 399 pengő, az összkiadások 37,14%-a volt. Községenkénti 12 671,35 péngő átlaggal.

* * *

Az 1933-tól már a partmenti községekhez tartozóan külön üdülőhelyi költségvetések készültek. A megyének 1936-ban engedélyezte a belügyminiszter a törvényhatósági Balaton-kultusz alap létrehozására készített .szabályrendeletet, amely egy korábbi, 1934-ben jóváhagyott partmenti építkezésekről szóló rendelet alapján a felülvizsgálati díjak 25%-át utalta a Balaton-kultusz előmozdítását célzó feladatok költségeire.

Az üdülőhelyi költségvetések 10%-ot biztosítottak a Balatoni Intéző Bizottság részére. A fürdőtörvény alapján a gyógyhelyi (üdülőhelyi) díjakból származó jövedelmekre épültek rá az üdülőhelyi bizottságok szerény költségvetései. E díjak mértékére az üdülőhelyi bizottságok tettek évenként javaslatot, amelynek a mértékét a törvényhatóság első tisztviselője állapította meg, esetenként a Balatoni Intéző Bizottság véleményezése alapján. Az üdülőhelyi díj elő- és utóidényben - személyedként és naponként - az üdülőhelyek szükségleteinek, látogatottságának és vonzóerejének számbavétele alapján 5-25 fillér volt. (Pl. Balatonberényben 5, Balatonszemesen 10, Balatonlellén 15, Siófokon 20, Balatonföldváron pedig a legmagasabb: 25 fillér.)

A főidényben a legmagasabb díjat Siófokod és Balatonföldváron szedték: 50 fillért, Balatonlellén és Balatonbogláron 30-30 fillért, Balatonszemesen, Fonyódon, Balatonszárszón, Zamárdin és Balatonfenyvesen 20-20 fillért, Jankovich-telepen 16 fillért, Balato'nberényben, Szántódon és Balatonmárián 10-10 fillért.

Az üdülőhelyi díjak sorába tartoztak a nem állandó lakosú villatulajdonosok átalányösszegei is, amelyek öt családtagig - az üdülőhelyek színvonalától függően - 4-20 pengő, 5 családtagon felül pedig 6-40 pengő voltak. E tekintetben is a legmagasabb átalányösszeget (40 pengőt) Balatonföldváron fizették, Balatonbogláron, Balatonszárszón és Balatonlellén 30-30 pengőt, a legkisebb összeget pedig Jankovich-telepen: 6 pengőt.

De nemcsak a községi, hanem az üdülőhelyi költségvetések is szerényeknek voltak mondhatók. Legyen példának elegendő - de általánosíthatóan is elfogadható - Balatonmária-fürdő 2000 pengős 1934. évi üdülőhelyi költségvetése, amelyből utca öntözésre mindösisze csalk 300, közút létesítésére 300, lámpabeszerzésre és közvilágításra ugyánosak 300 pengő fedezet jutott, parkírozásra és fásításra is mindössze 700 pengő. E költségvetéseket terhelték rendszerint az üdülőhelyi pénztárnoknak és ellenőrnek, nemegyszer a fürdőkáplánnak és a harangozónak Is a tiszteletdíjai. E költségekben jelentős összegeket biztosítottak - csaknem minden üdülőhelyen - létesített és fenntartott teniszpályák működtetésére.

Megvizsgáltuk Balatonberény üdülőhelyi költségvetésének is az alakulását az 1933-as esztendőtől kezdve. Ez a Balatonmária-fürdőnél kisebb település és üdülőhely 1933-ban még csak 651 pengős bevétellel és kiadással készítette el költségvetését, amely az utolsó békeesztendőre: 1938-ra már 1191 pengős be-134