Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
kor azonban az idegenforgalom, a hétvégi pihenőmozgalom felfelé ívelt hazánkban, mindez csak rendkívül szűk társadalmi rétegekre korlátozódott, a nagytömegek soraiban ezek a törekvések még jóformán ismeretlenek voltak. * * * A hazai urbanizáció területén külön sajátosságot képez az ún. üdülőurbanizáció, a Balatont szegélyező urbánus sáv (üdülőzóna) problematikája. A Balaton mellett olyan jellegű népesség-akkumulációt vélünk felfedezni, amely nagyjából a modern városiasodás főbb jellemzőit viseli magán. Kialakulóban egy zömmel városi funkciójú, nyári 4-5 hónapos időtartam alatti egybefüggő üdülő-nagyváros. Bár pontosabban egy csonka városfejlődés tárul a szemünk elé, a kialakuló területi centrumból - ugyanis - a munkás nagyváros hiányzik. E sajátos eltérésnek elégséges magyarázatául szolgál a táj üdülőhelyi jellege, analóg bizonyítékául pedig Florida, Cote d’ Azure, vagy a Fekete-tenger hasonló jellegű, bár más léptékű makro üdülővidékei. Az analógia - úgy érezzük - bizarrsága ellenére is igaz, miután itt is és másutt is egyénileg gyorsan fluktuáló, ám számszerűen majdnem konstans népességgel kell számolni, különösen akkor, ha mind nagyobb siker koronázza majd idővel a téli idény kialakítására vonatkozó terveket, azaz akkor, amikor a jelenlegi 4-5 hónapos összefüggő BALATON-VAROS 12 hónapos üdülővárossá alakul át. Az üdülősávi népességszámnövekedés fejlődését igazolják azok az adatok, amelyek szerint: a feudalizmus végén a déli part akkor még 11 településén 7071 volt a lakosság száma, településenként átlagosan 643 lakossal. A kapitalizmus közepén: 1900-ban ugyanezen terület 16 településén már 18 329 volt a lakosság száma (településátlagként 1146 lakossal) ami 259,21%-os növekedésre utál. A szocializmus 17 településén már 48 688 volt az összlakosság száma (településátlagként 2 746 lakossal), ami a feudalizmust lezáró időszakhoz képest 688,5 5%-os, a kapitalizmus századfordulójához képest pedig újabb 265,63%-os növekedést jelentett. Még a legutóbbi 5 esztendőben is 15%-os volt a növekedés e délparti településeken. Somogy megye lakosságának már több mint az egyharmada él a Balaton mellett. A házak számának a növekedését a Tó körül - természetszerűleg - éppoly jellemzőnek tartjuk a fürdőkultúra tekintetében, mint a lakosság számának a növekedését. A Tó körüli lakóépületek és lakások száma 1970-ben 23 285, illetve 26 850 volt a déli parton, a magánvillák száma pedig 10692. Az épületek száma - noha a népesség nagyobb az északi parton - 10%-kal volt nagyobb a déli parton, ami idegenforgalmi szempontból - az egy lakásra jutó befogadóképesség miatt - sem elhanyagolható tényező. Az összefüggően beépített partszakaszok telítettsége már 71%-osnak möndiható Somogybán. * * * A fürdőkultúra fejlődését a három nagy történeti korszak határán belül további alkorszakokra bontottuk. Noha sajátos fürdőkultúrát még aligha találunk a feudalizmus korszakában, hiszen annak feltételei, hogy egy társadalomban létrejöjjön az igény a fürdőkultúra megteremtésére, az a jóval későbbi történeti korszakok eredményének mondható. Talán 'nem is hazai, hanem a külföldi utazók jelentkeztek az első üdülési igényekkel a Balaton körül. Az is igaz, hogy a für-128
