Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)

III. Művelődéstörténet

dőkultúra kedvező földrajzi tényezői, amelyek Balatonfüred körül hajdanán kialakulhattak, még azok sem a balatoni fürdőzés lehetőségein, hanem elsődlegesen a település gyógyvízbázisán teremtődhettek meg. Mindezt tudva és hangsúlyozva megállapíthattuk, hogy a feudalizmus utolsó századaiba'n merőben elütött egymástól a XVIII. és a XIX. század Balaton-problematikája. Hasonlóan két részre bontható - századforduló körüli cezúrával - a kapitalizmus fürdőkultúrájának a korszaka is, sőt 1957-ben, a Balaton-programban történt kardinális változások kezdetével és a Balatoni Intéző Bizottság újjászervezésével a szocializmus fürdőkultúrájának a legújabb korszaka is.

X. A Balaton a kései-feudalizmus korában

A Tó közép- és hódoltságkori történetének okleveles forrásai, szűkszavú leírása, s térképei aligha a fürdőkultúra kezdetleges jegyeit tükrözték elsőre'nden, hanem jóval inkább a birtoktulajdon jogbiztosító szerepkörével és védelmével, a halászati és a vízhasználati jogok gyakorlásával és érvényesítésével foglalkoztak. Am okleveleink és máig is élő földrajzi neveink alapján elég sok az ismeretünk a Tó-környék népének vízszeretetéről és fürdőzéséről, erre engednek következtetni középkori okleveleink fürdőhely („ferdewhel”) és fürdőszeg, valamint a földrajzi ‘nevük sorában a Tó melletti településeken található fürdető (Balatonienyves), a Fürdő utca (Fonyód), a fürdőárok, a fürdőház, az úszói árok és úszói sorompó (Balatonlelle) elnevezések, amelyek azokra a falu- és határrószekre, valamint dűlőnevekre utaltak, ahol - főképp a kánikulai nehéz és verejtékes munkák végeztével - mosták le magukról a szennyezettség nyomait a Tó vizében.

Köztudatunkba a reformkor emelte a Balatont. Írók és művelt gazdák fogták kezükbe a tollat, s a keszthelyi Helikon fénye egyre jobban kezdte körülfogni a „százados Edent”, amelynek niklai magányából Berzsenyi is egyik népszerűsítőjévé vált. („Jer, nézd a Balatont...”) E kor fedezte fel a Tó esztétikumát is, gazdagságát, gyógyító erejét, kettős arculatát.

Gazdasági tervei között a Tó nagy szerencséjére ekkor írta Széchenyi István: A balatoni gőzhajózás c. röpiratát 132 évvel ezelőtt, amelyben „egyetlen egy gőzösnek megjelenése is - írta többek között - a Balatonon olyan fordulatot tenne a gyönyörű víztükör mostani szunnyadozó létén, annyira nevelné az egész vidék életerejét és oly hosszú láncolatát következtetné a legszebb és előre ki sem számítható kifejléseknek”, amelyeknek a reformkor fantáziája sem tudná ‘nyomát követni. Majd a modern értelemben vett fürdőkultúra lényegét fogalmazta meg a Tó gyógyító erejére is utalva: „A munkába fáradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni.”

Kétségtelen, hogy Széchenyi maga is - a szállítási lehetőségeket látta - elsőrendűn - a balatoni gőzhajózásban, amely megkönnyítette volna részint a Dunántúl és Pest kapcsolatát, részint pedig a Pestről a tenger felé vezető út egy hosszú szakaszán gyorsította volna meg általa a szállítást.

A balatoni falvak lakói pedig e történeti korszakban - még a polgári korszakban is - jórészt „csak” éltek a Balatonból, halászták halait, házaikat és pincéiket borították nádasaiból, vermeket töltöttek meg hűsítő jegéből, de alig fürödtek benne.

129