Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
III. Művelődéstörténet
A DÉL-BALATONI FÜRDÖKULTÜRA KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI KORSZAKAI Kanyar József Bevezetés A balatoni fürdőkultúrának történeti vizsgálata nemcsak országos szempontokból, de - kibontakozó tanulságai révén - nemzetközileg is érdekkel bír a számunkra. A fürdőkultúrának - az élet minőségéhez való szoros kapcsolata révén - igen nagy a jelentősége. Fontosságának - napjainkban egyre jobban felismerhető folyamatának a sodrában - mind nagyobb lesz a jelentősége. A holnapban még inkább. A történész helyesen jár el akkor, ha kutatva az időben - visszafelé is igyekszik feltárni a fürdőkultúra fejlődését, első jelentkezését csakúgy, mint az utóbbi évtizedekben nálunk is tömegessé való válását. Kivált jelentős e probléma egy olyan fürdőterület esetén, mint a Balaton, mely hazánkban a legnagyobb, külföldről is tömegeket vonzani képes üdülőterülete. * * * A fürdőkultúrát - alkalmasabb kifejezés nem lévén - komplex fogalomnak tartjuk. Ahogy a klimatológiai tényezők (a víz, a napfény, a levegő), a természeti környezet szépsége, egészségünk védelme, munkaerőnk regenerálódása (nemcsak a testi fejlődés, hanem a vegetatív idegrendszer erősítése is) együttes (komplex) hatásaként felüdül az ember, úgy az üdülés, a fürdőzés, a pihenés stb. komplex összetevőinek kedvező együtthatásából és zavartalan feltételeinek a megteremtéséből és működtetéséből alakul ki a fürdőkultúra folyamata. A fürdőkultúra történelmi korszakának tárgyalásánál a társadalom szerkezetének a vizsgálódásáról sem mondottunk le. Ennek a nyomait vizsgálva állapíthatjuk meg, hogy a fürdőkultúra tulajdonképpeni induló korszaka a kapitalizmus volt. A századforduló utáni urbanizáció terjedésével történtek az első jelentős változások hazánk társadalmának az életformájában és életkörülményeiben is. A világszerte törnegfelenséggé vált idegenforgalom, a turizmus, s a hétvégi pihenőmozgalom - ha európai mértékkel nem is mérhetően - hazánkban is ekkor kezdett elterjedni. Míg az első világháború előtt csak az arisztokrácia és a vagyonosabb polgárság utazott külföldre, mindez a második világháború előtti évtizedekben már jelentős változáson ment keresztül. E változás szembetűnően észlelhető volt a Balaton partján is az egyre növekvő belföldi üdülés tekintetében, hisz az üdülők csaknem 50%-a már a Tó mellett töltötte el a szabadidejét a harmincas években. Ekkorra a 200000 főt kitevő belföldi idegenforgalmi üdülői és túrista létszámból már 100 000 volt érdekelve a Tó körüli üdülésben és fürdőzésben, a huszas évek elejének 25-35 ooo-es létszámához képest. Ami-127
