Kanyar József - Troszt Tibor (szerk.): Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Kaposvár, 1978)
II. Urbanizáció, idegenforgalom
A BALATONI VIHARJELZÉS FEJLŐDÉSE Bö jti Béla A meteorológia a légkör felépítésével, mozgásaival és jelenségeivel foglalkozó tudomány. Vizsgálódásainak területe magába foglalja a légkör fizikáját, kémiáját, dinamikáját és statisztikáját, továbbá a légkörnek a földfelszínnel, óceánokkal, krioszférával, kozmikus térrel, biomasszával és az emberi tevékenységgel való kölcsönhatásait. Célja a társadalom szükségleteinek minél teljesebb kielégítése érdekében a légköri folyamatok megismerése, előrejelzése és szabályozása (időjárásmódosító beavatkozások) és a meteorológiai tevékenység tudományos megalapozása. A meteorológiai tudomány fontosabb ágazatai elsősorban a légkörre vonatkozó alapvető ismeretek feltárásával foglalkoznak. Pl. dinamikus meteorológia, statisztikus meteorológia, légkörfizika, klimatológia stb. A tudomány másik ágazata a meteorológiai tevékenység „technológiáját” öleli fel. Pl. Számítástechnika, integrált adatfeldolgozó rendszerek, numerikus analízisek és előrejelzések, a radarmeteorolcgia, a műholdmeteorológia stb. A tudomány harmadik csoportjába sorolhatók az alkalmazási határterületek, pl. agrometeorológia, hidrometeorológia, repülésmeteorológia, építészeti meteorológia, tengerészeti meteorológia, biometeorológia, orvosmeteorológia stb. A meteorológiai kutatások esetében a társadalmi szükségletek kifejeződése majdnem mindig közvetett. A tipikus mechanizmus az, hogy a társadalom, illetve annak valamely szerve, a népgazdaság valamely ágazata szükségletet támaszt bizonyos meteorológiai szolgáltatás iránt. Az elmúlt évekre visszatekintve az állapítható meg, hogy a meteorológiai szolgáltatások fejlődtek. Ez a fejlődés nyilvánvalóan összefüggésben volt a meteorológiai kutatásokkal, amelyek minden esetben megelőzték az új speciális szolgáltatások megindítását. A 30-as években megindult fürdőkultúra és az akkor előfordult viharkatasztrófák szükségessé tették az élet- és vagyonbiztonságot szolgáló viharjelző szolgálat kialakítását. 1932-ben, az Aviatika című folyóiratban Hille Alfréd meteorológus tanulmánya Viharjelzést a Balaton számára címmel jelent meg, és a társadalmi igényeket tudományos megalapozottsággal tolmácsolta. 1934. július 8-án megindult a balatoni viharjelzés, a Légügyi Hivatal meteorológusainak szakmai kiszolgálásával a Mátyásföld-repülőtérről. A szervezet 15 riasztóállomással és négy körzettel végezte a feladatát június 15. és szeptember 15-e között. Ma 34 kilövőállomással, május 1. és szeptember 30-a között látjuk el ezt a szolgálatot. A munka során azonban kiderült, hogy a helyi jellegű viharok előrejelzése és riasztása csak a tó mellől oldható meg. A társadalmi igény akkor megelőzte a tudományág elméleti és gyakorlati lehetőségek. A magyar meteorológusok kiemelten kezelték e témát és a több mint négy évtized alatt közel száz tanulmány megalapozta az operatív munkát. Két nagyjelentőségű monográfiát emelhetünk ki, az 1966-ban német nyelven megjelent „Sturmwarnung am Balatonsee” címűt, amelynek szakmai visszhangja a nemzetközi meteorológiai irodalomban is kiemelkedő, valamint az 1974-ben megjelent „A Balaton éghajlata” című monográfiát. Ez utóbbi a Balaton térségének éghajlati jellegzetességeit, hő és vízháztartását, bioiklimáját 316 oldalon mutatja be, és úgy gon-122
