Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

XV. A BÁRÓ LÁNYA 79. SZENDRE BÁRÓ Nyidva van a Szendre báró ablaka, Juhászlegény furujázik alatta, Ojon szépen fújja a furujáját, В eh al lik a Szendre báró ablakán. A faluba végigmenni nem merek, Mert azt mondják, hogy szeretőt keresek, Nem kell nékem, van már nékem szeretőm, Juhászlegény az én kedves szeretőm. Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, Ha a szived a juhásznak odadtad, Nem bánom én édesanyám, tagadj mëg, De a szívem a juhászér hasad mëg. Szendre báró kisétál a pusztába, Egyenesen el a juhásztanyára. Azt kérdezi a számadó-juhásztól, Nem-ë látta a nagyságos kisasszont? Nem láttam én báró uram, ha mondom, Három hete a bujtároim se láttam, Három hete bujtárom is oda van, Talán bizony a kisasszony vele van. Faluvégén most faragják azt a fát, Mire szegény juhászlegényt akasztják, Fújja a szél göndör haját, bajuszát, Jaj, Istenem mért szerettem bárólányt? Faluvégen cigányasszony sátora, De sok legény, de sok kislány jár oda, Én is elmék, megkérdem a jövőmet, Találok-ё még ëgy hű szeretőre? A faluba végigmenni nëm merëk, Mer azt mondják, fekete gyászt viselek, Fekete gyász, fehér az én jegykendőm, Juhászlegény vót a kedves szeretőm. Tihany (Kapoly), Pintér Pálné, (sz- içn) Sz