Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

JEGYZETEK ÉS DALLAMTÁR A HANGZÓ MELLÉKLETHEZ HANGLEMEZ - 1-8. sz. Ütempár-szerkezetű gyermekdalok, dallamos és ének-beszédes kiolvasok. Az ütempár-halmazok közé strófikus dallamok rövidebb-hosszabb részletei ágyazódnak (a „Kis kece lányom" - vagy a „Megfogtam egy szúnyogot" - típusból stb.). Ez a jelenség általános a gyermekdalok világában. - Az életforma gyökeres változása s a technikai civilizáció leghamarább a gyermekek folklórját támadja meg, ezért tudományosan hiteles, eredeti népi gyermekjátékok (és dalaik) ma már csak középkorú és idős asszonyoktól gyűjthetők (mert ők még maguktól, maguknak játszották azt gyermekkorukban). Ma már, ha gyermekek népi gyermekjátékokat játszanak, akkor ezt vagy szüleiktől, vagy nevelőiktől tanulták, akik viszont már meglevő gyűjtést tanítottak nekik. Amenynyire helyénvaló (és kívánatos) művészeti, kulturális szempontból a gyermekjátékok újjáélesztése és betanítása, - annyira nem tekinthetők tudományos szempontból spontán öröklődő, hagyományosan élő néprajzi jelenségnek a betanítottújjáélesztett alkotások. Ezért hangzanak e gyermekjátékok felnőtt népi előadók tolmácsolásában. - A HANGLEMEZ i., 3. és 4. számának korábban felvett változata e kötetben: 535., 530. és 536. HANGLEMEZ - 9. sz. : Zeneileg ütempár-szerkezetű ringató (vö. Zenei Jegyzetek 497.) . HANGLEMEZ - 10. sz.: Zeneileg normális Összetett forma: ütempárszerkezetű refréneket részint giusto, részint recitáló ének-beszéd fog közre. Ez a Luca-napi ,,Kotyulás"-ok szokott formája. E felvétel eleje szövegileg hibás, mert az előadó pillanatnyi botlásban egy másik decemberi „Jeles Nap"-ot mond be, az Aprószenteket. - Korábban felvett változata e kötetben: 417.; a többi nyugatdunántúli változat: MNT II. kötet 329-342. HANGLEMEZ - 11. sz. : Refrénes-ütempáros zenei forma (a regösénekek tipikus alakja). Egyedi jelenség viszont, hogy az előadó a refrént kétféle végződéssel énekli (g'-re vagy a'-ra zárja), ez, bár még nem romlás, de nem is jellemző a regös-énekekre. - A hagyomány lazulásának, ill. kiveszésének másik jele, hogy nem akadt a felvétel alkalmával köcsögdudás, aki megszakítatlanul szólaltatta volna a kísérőbangszert, ezért e felvételen a ritmuskíséret időnként kihagy. - E kötet 448. darabjának hangzó felvétele. - A nyomtatásban hozzáférhető leggazdagabb regös-példatár: MNT II. kötet 776-876. HANGLEMEZ -12. sz. : A Somogyra igen jellemző régi stílusú „MagasEva'' dallamtípusnak dunántúliasan intonált változata; lásd még az LVIII. fejezet „Alkalomhoz kötött jellegzetes somogyi (dunántúli) dallamok" és az „Egyéb dallamföldrajzi érdekességek" alfejezeteinek 2.-2. pontját. - További változatok: 543. a) és az ott említettek. HANGLEMEZ - 13. sz.: A Dél-Dunántúlra igen jellemző régi stílusú dallamtípus félig dunántúliasan is intonált, erősen ötfokú változata (tiszta pentatóniája csak az ismételt elénekléskor változik egyetlen futó phienhangos eltéréssel.) - További somogyi változatok: 540. g), 542. a-b-c) és az ott említettek. HANGLEMEZ - 14. sz. : A Somogyra igen jellemző régi stílusú dallamtípusnak, egyben az egyik fő „ugrós-kanásztánc"-dallairmafc változata. Ötfokűbb somogyi változatai: 541. c) és 546. c) (ez utóbbi a legklasszikusabb, legtisztább forma). - Székely és cseremisz (mari) változata KODÁLY : A magyar népzene 16. (az 1969-es kiadás 27. oldalán). HANGLEMEZ - 15. sz.: Dél-Dunántúlra igen jellemző dallam- és szövegtípus változata. Dallama a „kvintvikariáló Páva-mag" egymagú szerkezetének jelen példája (dunántúli ötfokúságban), szövege érdekes, magában álló balladatípus [lásd még az LVIII. fejezet „Alkalomhoz kötött jellegzetes somogyi (du462